Hétfő délután hazaértem a munkából, leültem a kanapéra – és csak ültem ott. Persze lett volna ezer dolgom (elpakolni a szekrényben összehalmozott ruhákat, leugrani a boltba, vagy csak szimplán átöltözni egy kényelmesebb nadrágba), de tudod, vannak azok a napok, amikor ezek ellenére sem akarsz semmit csinálni. Pláne akkor, ha szakad az eső. Jó, abban a pillanatban épp egész kellemes idő volt, de bemagyaráztam magamnak, hogy közeledik a vihar, és ezzel meg is szűnt a bűntudatom amiatt, hogy az elkövetkező 6-7 órát a négy fal között fogom eltölteni.
De hiába a kényelmes párnák, a popcorn és a filmmaraton gondolata – valami mégis hiányzott, és bizony beletelt néhány percbe, mire rájöttem, mi az: a jókedvem. Persze nem faarccal és szúrós szemekkel járkáltam fel-alá a munkahelyemen vagy az utcán, de tény, hogy már fényévek óta nem nevettem olyan boldogan, hogy a hasam is belefájduljon. Sőt, ha most készítenének egy diagramot „Dóri panaszai” címmel, valószínűleg Eiffel-torony méretű papírra lenne szükség, hogy minden kiférjen, ugyanis még a lényegtelen dolgok is képesek voltak kiborítani.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.






