Hiperérzékeny emberként rendkívül mélyek a megéléseim. Egy pillantás, egy sóhaj, egy fénycsóva az égen, egy, a gazdája körül önfeledten ugráló vizsla öröme mind belém ivódik. Ráadásul azt vettem észre, hogy egyre fogékonyabb vagyok ezekre a mikromomentumokra.
Teljesen ambivalensen telt ez a nyár. Amennyire felborult és sokszor abszurd az életem, annyira csodálatos élményekben volt részem, és boldog vagyok, hogy mindezeknek mertem magam tét nélkül átadni.
És azt hiszem, ha egyszer visszatérnek a mindennapjaim egy „normális” kerékvágásba, akkor sem szeretném azt az énemet elveszíteni, akinek nem felel meg a „kevés”. A „sok” megtapasztalásához nem kellett elutazni, nem kellett tengerpart, luxusszálloda vagy drága programok. Elég voltam én, elég volt olyan emberekkel találkozni, időt tölteni, vagy akár csak egy pillanatra kapcsolódni, táncolni, akik adtak, adtak, adtak. Olvass még a témában
Tudod milyen érzés nyomot hagyni valakiben?
Tudod, milyen érzés az, amikor valakitől, akit egyáltalán nem ismersz, olyan levelet kapsz, amiben teljes egészében úgy ír le téged, mint egy istennőt, gyönyörűen megfogalmazva a gondolatait, minden akarás nélkül? Pusztán azért, hogy elmondja, te milyen nyomot hagytál benne? Nem, nem a külsődön keresztül, hanem a lényedet látva, csupán egy táncot követően.
Tudod, milyen érzés az, amikor egy idegennel annyira nevetsz, hogy nem bírsz felegyenesedni? Csak mert egy bachata táncot négyszer zártok le, azt érezve, hogy vége a számnak, és kiderül, hogy nem, ez még mindig az a dal.
Tudod, milyen érzés, amikor megcsap az öntözőrendszer permete este 11-kor a Citadella tetején, a fényfürdőben, a 35 fokban, és egyből Kubában érzed magad újra?
Tudod, milyen érzés, amikor ülsz a város tetején, a gyönyörűen kivilágított hidak, épületek és a kanyargó Duna vesz körbe, kellemes salsa zene szól, és valójában nem számít, hogy táncolsz-e, vagy csendben ülsz a sziklákon, csak magadba szívod a látványt, a helyszín energiáját és csodáit?
Tudod, milyen érzés az, amikor valaki egyetlen szürreális mondattal önt beléd lelket?
„Te egy gyönyörű medve vagy.”
Ez az egyik legszebb bók, amit valaha hallottam.
Tudod, milyen érzés az, amikor valakivel úgy hozod le a nyarat, hogy azt kevesen tudnák lekövetni, majd azt mondja, hogy jelenleg a „sűrűséged” az, ami a legjobb dolog az életében?
Tudod, milyen érzés az, amikor meglátsz egy indokolatlan formájú és méretű, 7 millió forintos gyémántgyűrűt egy ékszerüzlet kirakatában, és eltűnődsz azon, hogy mire gondolhatott a költő, mikor ezt megtervezte? És azzal, akivel együtt lógsz, olyan történetet kanyarítotok belőle, hogy abba még a legtöbbet látottak is belepirultak volna? És fél órával később mindezt megfejeli egy olyan „műalkotás” megpillantása, amely egy, az intim területeit nyalogató macskát ábrázol?
Tudod, milyen érzés az, amikor egy pánikrohamot követően van, aki hajnal 4-kor sétál veled a rakparton, és leül melléd a kedvenc hidadnál lévő padra, és csak jelen van?
Tudod, milyen érzés az, amikor egy egykor utált kötelező olvasmány az egyik legfontosabb könyvvé válik számodra, meglepetésből megkapod egy fontos embertől, aki azt írja bele üzenetként, hogy „Higgy!”?
Tudod, milyen érzés az, amikor azt mondja valaki, hogy „Úristen, de jó veled táncolni!”?
Tudod, milyen érzés az, amikor az egyik legmélyebb ponton, éjjel könyörögsz valakinek, hogy csináljon oldást, varázslatot, bármit, csak enyhítsen a fájdalmadon, hogy elbírd a teher súlyát, és azt írja, hogy
„Csinálom, ölellek, tartalak.”
Még mindig keresem a darabkáimat, de nincs az az elixír, ami ezeknél a tapasztalásoknál jobban esszenciává ért volna a lelkemben.
✨KisokosAngyalszámok111, 444, 777 jelentése→A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
