Hatéves koromtól kezdve a színpad volt a mindenem. Nem feltétlenül a szereplés miatt, egyszerűen egy olyan tudatállapotba kerültem bármilyen próba vagy előadás alatt, ami egy varázslatos helyre repített, és ezt az eufóriát szerettem volna a lehető legtöbbször átélni. Később a közlésvágy is egyre inkább megérett bennem, és egészen elképesztő energiák felszabadulását tapasztaltam meg egy-egy show alatt. Minden egyes alkalommal tátott szájjal néztem az ének- és balettmesteremet, a művészetüket, és ittam minden egyes szavukat.
Vezetni vagy követni?
Sajnos úgy alakult, hogy jó ideje nem ez a szakmám, de egyik nap, amikor már évek óta nem énekeltem és táncoltam, belém hasított, hogy nem tudok így élni. Próbáltam elnyomni, új identitást építeni, de elementáris erővel tört fel belőlem a vágy, hogy legalább táncolni visszamenjek.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
