A családi béke már nem mehet a nyugalmuk rovására
Emlékszel még, hányszor nyelted le a véleményedet az ünnepi ebédnél, csak hogy elkerüld a konfliktust a rokonsággal? Évtizedekig az volt a kimondatlan szabály, hogy a vérségi kötelékek mindent felülírnak, az idősebbek véleménye szent, és a családtagok rosszkedvét vagy tolakodó kérdéseit csendben illik tűrni. Ehhez képest óriási változás, hogy a mai huszonévesek (sőt, a jóval fiatalabbak is) már bátran kijelölik a saját határaikat, és kimondják, ha valami nem fér bele nekik.
Miért jó ez nekünk? Megtanulhatjuk tőlük, hogy a saját határaink megvédése nem tiszteletlenség, hanem a tartós, őszinte kapcsolatok alapja. Nem kell feláldoznunk a belső békénket csak azért, mert ezt szoktuk meg, és a szeretteinknek sem válik kárára, ha ráébrednek, hol végződik a saját terük és hol kezdődik a miénk. Egy szeretetteljes, de határozott nem sokkal többet ér a felgyülemlett haragnál és az eltávolodásnál.
Mi lehet a buktató? A túlságosan merev falak felhúzása és a konfliktuskezelés hiánya. Ha a legkisebb kényelmetlenség vagy nézeteltérés esetén azonnal megszakítjuk a kapcsolatot, esélyt sem adunk a másiknak a változásra, és hosszú távon teljesen elszigetelődhetünk. Olvass még a témában
A határok meghúzása nem egyenlő a kompromisszumkészség teljes feladásával.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
