Fészekrakás újragondolva, avagy bűntudat nélkül a szülői házban
Sokáig az jelentette a függetlenség és a siker egyetlen mérőszámát, ha valaki a húszas évei elején azonnal albérletbe (vagy mindjárt saját otthonba) költözött, még akkor is, ha ez anyagilag teljesen felemésztette a mindennapjait. Manapság a gazdasági kihívások és a megváltozott élethelyzetek miatt teljesen természetessé vált, hogy a fiatalok tovább maradnak a szülői házban, vagy akár felnőttként költöznek vissza egy időre.
Miért jó ez nekünk? Megláthatjuk ebben az okos és érett döntést ahelyett, hogy a régi mérce alapján kudarcként tekintenénk rá. A mai gazdasági helyzetben a biztonságos hátország kihasználása nem felelőtlenség, hanem a jövő tudatos építése, ami időt ad a megtakarításra vagy a felkészülésre. Felnőttként együtt élni a szülőkkel ráadásul egy teljesen új, egyenrangú kapcsolódást is hozhat, ahol már több érett ember támogatja egymást a mindennapokban.
Mi lehet a buktató? Ha nincsenek tisztázva az anyagi és háztartási felelősségek, a fiatal könnyen gyerekszerepben ragadhat, miközben a szülők láthatatlan terhei (akár anyagilag, akár fizikailag) újra nőni kezdenek. A valódi egyenrangúság helyett kialakulhat egy kényelmes, de a felnőtté válást gátló függőségi viszony. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
