Véleménycikk: Schuszter Borka
Egy bizonyos kor fölött – különösen, ha nőkről van szó – a társadalom minden mozzanatunkhoz társít egy kérdést, amit hajlamosak vagyunk mi is a magunkévá tenni: „Nem vagyok én már ehhez túl öreg?” Mintha létezne egy kimondatlan szabálykönyv arról, hogy bizonyos életkor fölött hogyan illik viselkedni, öltözni, mozogni, megszólalni vagy akár csak létezni.
Egy idő után már nemcsak az számít, hogy jól érzed-e magad valamiben, hanem hogy „korodhoz illő”-e. Lehet-e még hosszú hajad negyven fölött? Felvehetsz-e egy rövidebb szoknyát? Elmehetsz-e fesztiválra? Táncolhatsz-e hajnalig? Kipróbálhatsz-e valami újat? Lehetsz-e hangos, feltűnő, szabad?
A társadalom valamiért nagyon szeretné megmondani az embereknek – pláne a nőknek – hogy hogyan öregedjenek
Ironikus módon azonban ahogyan a szabályok listája nő, úgy csökken az érdeklődésem: fiatalabb koromban sokkal jobban érdekelt, mások mit gondolnak rólam. Nem biztos, hogy ezt mindig bevallottam magamnak, de rengeteg döntésem mögött ott volt a megfelelési vágy. Vajon túl sok ez a ruha? Vajon ciki így nevetni? Vajon furcsán néznek majd, ha egy nálam fiatalabb társasággal megyek szórakozni? Olvass még a témában
Nem akarok olyan ember lenni, akit mindenki kedvel – és nem is tudnék
Egész életünkben egy célt hajszolunk – de közben élvezzük az utazást?
„Vasárnap reggel 7-kor a telefonban üvöltött velem” – Elviselhetetlen főnökök
„Sok férfi az öngyilkosság szélén áll, a társadalom meg kineveti” – férfiak randigurujaként ezt a 7 dolgot üzenem a nőknek
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
