Sokunknak még elevenen ott él az emlékezetében a friss, vasárnapi húsleves és rántott hús illata, vagy az, amikor a nagymamánk a házi lekvárjával megtöltött forró palacsintával kínált bennünket. Azonban jóval kevesebben vagyunk, akik a főzés szeretetét hasonló lelkesedéssel át is vettük, vagy egyáltalán megkaptuk. De még ha tudunk és szeretünk is főzni, akkor sem biztos, hogy a rohanós mindennapokban időt szakítunk rá. Hogy miért is alakulhatott ez így, és mi lenne a helyes irány, ha a főzésről van szó, arra Saly Noémi kultúrtörténész, a Partizán, Az Ínség Zavara szakértője válaszol.
Kiknek lenne a legfontosabb manapság, hogy tudjanak főzni?
Egyrészt nagyon fontos lenne, hogy a gyerekekkel otthon lévő anyák tudjanak főzni, és ilyen módon is elláthassák a családjukat, tehát egy fiatal korosztálynak. Másrészt pedig azoknak az idősebb embereknek, akik nyugdíjasként vagy más okból szintén otthon tartózkodnak, és esetleg nemcsak magukról, hanem a fiatalabb családtagokról is gondoskodnak.
Milyen partner illik hozzád a születési hónapod szerint?
Akik egyáltalán nem főznek, leginkább milyen okokból dönthetnek így?
Úgy gondolom, leginkább azért, mert egyszerűen nem jut rá idejük. Sokan egész nap dolgoznak, gyakran előfordul az is, hogy a családtagok egymástól eltérő időpontokban érkeznek haza, nem ülnek le együtt enni, ezért a főzés is kimarad. Sok olyan családról is tudok, ahol az anyák hétközben már egyáltalán nem főznek, csak hétvégén.
