„Sok anya már nem főz.” Mi történik a főzés szeretetével?

Kiknek lenne a legfontosabb manapság, hogy tudjanak főzni?

Egyrészt nagyon fontos lenne, hogy a gyerekekkel otthon lévő anyák tudjanak főzni, és ilyen módon is elláthassák a családjukat, tehát egy fiatal korosztálynak. Másrészt pedig azoknak az idősebb embereknek, akik nyugdíjasként vagy más okból szintén otthon tartózkodnak, és esetleg nemcsak magukról, hanem a fiatalabb családtagokról is gondoskodnak.  

Akik egyáltalán nem főznek, leginkább milyen okokból dönthetnek így?

Úgy gondolom, leginkább azért, mert egyszerűen nem jut rá idejük. Sokan egész nap dolgoznak, gyakran előfordul az is, hogy a családtagok egymástól eltérő időpontokban érkeznek haza, nem ülnek le együtt enni, ezért a főzés is kimarad. Sok olyan családról is tudok, ahol az anyák hétközben már egyáltalán nem főznek, csak hétvégén. 

Milyen szokásokat adnak át mostanság az idősebb generációk arról, hogyan vásároljunk be? 

A sok baj között azt hiszem, viszonylag jó dolog, hogy most elég sok fiatal is kezd rácsodálkozni a nagyanyák, dédanyák tudására, és elkezdenek átvenni tőlük bizonyos elemeket. Most sok családnál már egyre inkább az a legfontosabb szempont, hogy elég olcsó legyen, és gyorsan el lehessen készíteni. Emiatt sokan rászoktak arra, hogy a bevásárlóközpontokban megvásárolják a különféle előkészített vagy feldolgozott ételeket.

Emellett még vidéken is egyre kevesebben vannak, akik rászánják az idejük egy részét, hogy gondozzanak egy kiskertet. Így aztán nekik sincs más választásuk, mint hogy befóliázott, összecsomagolt zöldségeket vásároljanak a boltban. Azokban a városokban viszont, ahol van piac, szerencsére van hagyománya, sőt mostanában reneszánsza annak, hogy az emberek inkább oda mennek, mint a bevásárlóközpontba.