Sokunknak még elevenen ott él az emlékezetében a friss, vasárnapi húsleves és rántott hús illata, vagy az, amikor a nagymamánk a házi lekvárjával megtöltött forró palacsintával kínált bennünket. Azonban jóval kevesebben vagyunk, akik a főzés szeretetét hasonló lelkesedéssel át is vettük, vagy egyáltalán megkaptuk. De még ha tudunk és szeretünk is főzni, akkor sem biztos, hogy a rohanós mindennapokban időt szakítunk rá. Hogy miért is alakulhatott ez így, és mi lenne a helyes irány, ha a főzésről van szó, arra Saly Noémi kultúrtörténész, a Partizán, Az Ínség Zavara szakértője válaszol.
Kiknek lenne a legfontosabb manapság, hogy tudjanak főzni?
Egyrészt nagyon fontos lenne, hogy a gyerekekkel otthon lévő anyák tudjanak főzni, és ilyen módon is elláthassák a családjukat, tehát egy fiatal korosztálynak. Másrészt pedig azoknak az idősebb embereknek, akik nyugdíjasként vagy más okból szintén otthon tartózkodnak, és esetleg nemcsak magukról, hanem a fiatalabb családtagokról is gondoskodnak.
Akik egyáltalán nem főznek, leginkább milyen okokból dönthetnek így?
Úgy gondolom, leginkább azért, mert egyszerűen nem jut rá idejük. Sokan egész nap dolgoznak, gyakran előfordul az is, hogy a családtagok egymástól eltérő időpontokban érkeznek haza, nem ülnek le együtt enni, ezért a főzés is kimarad. Sok olyan családról is tudok, ahol az anyák hétközben már egyáltalán nem főznek, csak hétvégén.
Milyen szokásokat adnak át mostanság az idősebb generációk arról, hogyan vásároljunk be?
A sok baj között azt hiszem, viszonylag jó dolog, hogy most elég sok fiatal is kezd rácsodálkozni a nagyanyák, dédanyák tudására, és elkezdenek átvenni tőlük bizonyos elemeket. Most sok családnál már egyre inkább az a legfontosabb szempont, hogy elég olcsó legyen, és gyorsan el lehessen készíteni. Emiatt sokan rászoktak arra, hogy a bevásárlóközpontokban megvásárolják a különféle előkészített vagy feldolgozott ételeket.
Emellett még vidéken is egyre kevesebben vannak, akik rászánják az idejük egy részét, hogy gondozzanak egy kiskertet. Így aztán nekik sincs más választásuk, mint hogy befóliázott, összecsomagolt zöldségeket vásároljanak a boltban. Azokban a városokban viszont, ahol van piac, szerencsére van hagyománya, sőt mostanában reneszánsza annak, hogy az emberek inkább oda mennek, mint a bevásárlóközpontba.
Változást hozhatna az, ha többen lennénk jártasak olyan dolgokban, mint a lekvárfőzés?
A befőzés sajnos sokakban úgy maradt meg gyermekkori emlékként, hogy bezúdul a konyhába 50 kiló gyümölcs, ami rengeteg munkával jár, így fel sem merül bennük, hogy nekifogjanak. Ez egy gyakori tévhit, én viszont mindenkit arra buzdítok, hogy nyugodtan álljon neki eltenni akár csak 3 kg gyümölcsöt. Az egy óra alatt megvan. Így teszek én is, és nincs ugyan sok üveg egyforma sárgabaracklekvárom, de nincs is rá szükségem. Sokféléből van pár üveg. A gyerekek, unokák ugyanolyan boldogok akkor is, ha nem pont baracklekvárral, hanem valamilyen vegyes dzsemmel kenjük meg a palacsintájukat. Így ráadásul sokkal kevesebb gyümölcs megy kárba. A befőzés örömteli dolog, és a gyerekeknek is szórakoztató lehet, közben pedig fokozatosan megszerettethetjük velük a konyhai tevés-vevést.
Mi lenne a helyes út a tekintetben, hogy naponta hányszor étkezünk?
A jó az lenne, ha naponta többször és megfontoltan ennénk kevesebbet. Ebbe természetesen a reggeli, az ebéd, és egy könnyű, korai vacsora is beletartozik. A régi időkben nagyon sokáig napi két étkezés volt a szokás: egy korai ebéd és egy szintén korai vacsora. A polgárosodással járó életmód hozott olyan változást, hogy kialakult a napi háromszori étkezés.
Tulajdonképpen azzal nincs gond, ha naponta háromszor étkezünk. De nem mindegy, hogy az egyes alkalmakkor mit és mennyit eszünk. Nagyon sokan vannak ugyanis, akik napközben nem érnek rá, de este mindenféle nehéz ételekkel teleeszik magukat, ami rossz. Az sem mindegy, hogy melyik napszakban mit eszünk. Este már kerülni kellene a húsos és zsíros ételeket.
A gyerekeknél pedig nagyon fontos, hogy legyen egy normális ritmusuk, és ne nassoljanak egész nap. Ilyen esetekben ugyanis a normális étkezéseknél már nincs étvágyuk, az édességek ártanak a fogaiknak, és olyan negatív következményekkel is szembesülhetnek, mint az elhízás. Éppen ezért nem szerencsés, ha a szülők hallgatnak a nyafogásra, és megveszik nekik ezeket az egészségtelen rágcsálnivalókat.
Inkább a hideg vagy a meleg ételeket érdemesebb előtérbe helyeznünk?
Amíg egy salátát dobunk össze vacsorára, nincs gond a hideg ételekkel, de ha napokig egyáltalán nem eszünk meleget, vagy a rendelt pizza meg a bögrés leves váltja ki a normális főtt ételeket, az egyáltalán nem jó irány. Legalább naponta egyszer kellene rendes meleg ételt ennünk, miközben egyáltalán nem mindegy, mennyi adalékanyaggal teli „műkaját” eszünk meg, mert hosszú távon ezektől betegek lehetünk.
Mi a helyzet a kedvelt nemzeti ételeinkkel?
Minden ilyen étel jó, ha nem visszük túlzásba a fogyasztásukat. A magyar specialitások között sok olyan van, ami nélkül el sem tudnánk képzelni az életünket, ez nem is baj. A töltött káposzta vagy a káposztás cvekedli is jó étel, ezek a gasztronómiai anyanyelvünk részei. Nem kell róluk lemondanunk, az viszont tévedés, ha csak a nagyon zsíros és nehéz ételeket tartjuk kellően „magyarnak”, hiszen például a jól elkészített főzelékeink is hungarikumok.
Miért érné meg minden fiatalnak megbarátkoznia a főzéssel?
Főzni jó, ez egy örömteli, kreatív tevékenység. Már piacra járni is remek szórakozás tud lenni. Kitalálni, hogy mit fogunk főzni, hogy ahhoz mi kell… A konyha sok sikerélmény lehetőségét is rejti. Ráadásul a saját konyhánkban megfőzött étel jóval olcsóbb, mint ha készen vásárolnánk. Én mindenkit – a férfiakat is! – bátorítok arra, hogy főzzön. Látni az örömet mások arcán, ahogy az általunk elkészített ételeket eszik, az a legnagyobb örömök egyike.