Sokunknak még elevenen ott él az emlékezetében a friss, vasárnapi húsleves és rántott hús illata, vagy az, amikor a nagymamánk a házi lekvárjával megtöltött forró palacsintával kínált bennünket. Azonban jóval kevesebben vagyunk, akik a főzés szeretetét hasonló lelkesedéssel át is vettük, vagy egyáltalán megkaptuk. De még ha tudunk és szeretünk is főzni, akkor sem biztos, hogy a rohanós mindennapokban időt szakítunk rá. Hogy miért is alakulhatott ez így, és mi lenne a helyes irány, ha a főzésről van szó, arra Saly Noémi kultúrtörténész, a Partizán, Az Ínség Zavara szakértője válaszol.
Egyrészt nagyon fontos lenne, hogy a gyerekekkel otthon lévő anyák tudjanak főzni, és ilyen módon is elláthassák a családjukat, tehát egy fiatal korosztálynak. Másrészt pedig azoknak az idősebb embereknek, akik nyugdíjasként vagy más okból szintén otthon tartózkodnak, és esetleg nemcsak magukról, hanem a fiatalabb családtagokról is gondoskodnak.
