Sokunknak még elevenen ott él az emlékezetében a friss, vasárnapi húsleves és rántott hús illata, vagy az, amikor a nagymamánk a házi lekvárjával megtöltött forró palacsintával kínált bennünket. Azonban jóval kevesebben vagyunk, akik a főzés szeretetét hasonló lelkesedéssel át is vettük, vagy egyáltalán megkaptuk. De még ha tudunk és szeretünk is főzni, akkor sem biztos, hogy a rohanós mindennapokban időt szakítunk rá. Hogy miért is alakulhatott ez így, és mi lenne a helyes irány, ha a főzésről van szó, arra Saly Noémi kultúrtörténész, a Partizán, Az Ínség Zavara szakértője válaszol.
Kiknek lenne a legfontosabb manapság, hogy tudjanak főzni?
Egyrészt nagyon fontos lenne, hogy a gyerekekkel otthon lévő anyák tudjanak főzni, és ilyen módon is elláthassák a családjukat, tehát egy fiatal korosztálynak. Másrészt pedig azoknak az idősebb embereknek, akik nyugdíjasként vagy más okból szintén otthon tartózkodnak, és esetleg nemcsak magukról, hanem a fiatalabb családtagokról is gondoskodnak.
Az anyósom kicserélte a zárat, amíg nyaraltunk
Akik egyáltalán nem főznek, leginkább milyen okokból dönthetnek így?
Úgy gondolom, leginkább azért, mert egyszerűen nem jut rá idejük. Sokan egész nap dolgoznak, gyakran előfordul az is, hogy a családtagok egymástól eltérő időpontokban érkeznek haza, nem ülnek le együtt enni, ezért a főzés is kimarad. Sok olyan családról is tudok, ahol az anyák hétközben már egyáltalán nem főznek, csak hétvégén.
