Érdekes dolgok uralkodnak jelenleg a világban. Betegségek és háborúk, melyekről talán azt gondoltuk, hogy a mi életünket elkerüli, vagy legalábbis nem ölt ekkora méreteket. A rettegés már mindennapi dolog az életünkben, mivel nem tudjuk mi lesz holnap, milyen újabb csapás érkezik. Közben pedig kezdetét vette az emberi összefogás, amire igazán büszkék lehetünk.
Háború akkor és most
Régebben egész másképp zajlott egy háború, legalábbis a túlélők elmondásaiból ítélve. Minden ember, aki részt vett benne hős volt. Családjukat elhagyva, életüket kockáztatva harcoltak hazájukért még akkor is, ha egész másképp cselekedtek volna. De ez akkor volt, abban a szellemiségben és bár a világban mindig is jelen volt-van-lesz egyfajta háború, nem öltött ekkora méreteket.
Az anyósom kidobta az összes főztömet a hűtőből
Ahogy a világ, az emberek is fejlődnek nem csak szellemileg, de érzelmileg is.
A világháborúk idején a férfi lét megkövetelte a tartást, keménységet, szilárd jellemet és valljuk be, rá is szolgáltak ezekre a jelzőkre. Ezzel együtt persze az is elfogadott volt, hogy nem beszéltek mély érzésekről, nem mutatták lelki összeomlásaikat, pedig biztosan volt jó pár belőle. Manapság már a férfiak is nyíltan és őszintén mutatnak sebezhetőséget és ez nem egyenlő a gyengeséggel. Egyesek szeretik hangoztatni, hogy régen mennyivel keményebbek voltak a férfiak, manapság pedig mennyire eltunyultak.
