Anya-lánya kapcsolatok
A barátnőim előtt nincsenek titkaim, nem rejtegetek semmit, de úgy gondolom, bizonyos történéseket sosem osztanék meg a gyermekemmel. Nem csak azért, mert korából adódóan sem kell tudnia róluk, hanem mert nem gondolom, hogy érdemben hozzátennének a személyiségéhez, vagy az életéhez sőt, inkább nehezebbé tennék a mindennapjait.
Akkor minek terheljem velük? A barátnőim elbírják ezeket a lelki sebeket, mert bár velük is nagyon szoros a kapcsolatom, ez össze sem lehet hasonlítani azzal a kötelékkel, ami összeláncol engem és a gyermekemet.
Ugyanakkor mindig irigyeltem az egyik gyerekkori barátnőm kapcsolatát az anyukájával: ők tényleg olyanok voltak, mint két barátnő. Párkapcsolatról, szexről, fogamzásgátlásról, barátokról, plasztikai műtétekről épp olyan őszintén tudtak beszélni egymással, mint a munkáról, vagy éppen a tanulmányokról. El nem tudtam képzelni, hogy csinálják! Most, felnőttfejjel már átlátom a helyzetüket és így már nem feltétlenül irigylem. Úgy vélem, a barátnőmmel a két végleten mozogtunk: ő mindent elmondott otthon, én viszont szinte semmit. A saját gyermekemet illetően az a célom, hogy az arany középutat megtaláljam. Na de miről is szólt a barátnőm és az édesanyja kapcsolata akkor, és miről szól most? Olvass még a témában
Kívül csillogás, belül csalás: ráláthattam a nagy influenszer-illúzióra
Harmónia és sikeres együttműködések: ez vár rád a munkában októberben a csillagjegyed szerint
4 dolog, ami milleniálsként nekem természetes, de örülök, hogy a Gen Z-nek már nem az
A „független nő” néha csak egy nő, aki már segítséget kérni sem mer
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
