Kívülről mindig nehéz megérteni, hogy az emberek miért maradnak benne egy olyan kapcsolatban, aminek borítékolhatóan nincs jövője. Akadnak persze olyan körülmények, amik megnehezítik a szakítást, mint például a közös hitel, a már meglévő gyermekek, vagy éppen az anyagi gondok. De mi van az érzelmi háttérrel? Milyen tulajdonságok, érzelmek befolyásolják a döntésünket, ami miatt benne maradunk egy rossz párkapcsolatban?
Egy korábbi ismerősömmel a páros különélésről beszélgettünk, a mostani alkalommal pedig Ivettet faggattam ki, aki csaknem két évet élt egy mérgező kapcsolatban.
1. Állandóan reménykedsz
Ivett szerint az egyik leggyakoribb érzése a párkapcsolatában – a fájdalmas dühön és sértettségen túl – a reménykedés volt. Folyton elnyomta magában a rossz dolgokat, és megpróbálta megmagyarázni magának, hogy ő érti félre az egészet. Állandóan reménykedett, hogy valami történni fog, a szerelme meg fog változni, csak időt kell adnia maguknak ahhoz, hogy mindez megtörténjen végre.
„A legtöbb szenvedélyes szerelem nem indul egyszerűen, ezért folyton azzal biztattam magamat, hogy nekünk is csupán időre van szükségünk ahhoz, hogy összecsiszolódjunk. Ez persze csak ahhoz vezetett, hogy észrevétlenül elrohantak mellettünk a hónapok, én pedig csak gyűjtöttem és gyűjtöttem a mardosó sebeket.”
2. Rossznak érzed magadat
„Én nem éltem annyira mérgező kapcsolatban, hogy tettlegességig fajuljon a dolog, de ettől függetlenül úgy éreztem, hogy ha szakítanék, csak még rosszabb lenne az életem. Mintha egyfajta függőségi helyzetbe kerültem volna, ahol az életben szükséges levegőt a partnerem biztosította.”
Amikor valaki nem becsül meg a párkapcsolatodban, akkor egy idő után automatikusan értéktelennek érzed magadat. Ez nem csak a sok negatív visszajelzéstől, bántástól alakul ki, hanem mert mindezt attól az embertől kapod, akinek megnyitottad a szívedet. Emiatt a kapott sérülések sokkal mélyebbek, sokkal jobban fájnak és egészen mélyen elültetik benned, hogy egyszerűen nem érdemelsz jobbat – tehát te magad is rossz vagy.
3. Bűntudatod van
„Utólag visszagondolva nagyon furcsa, de rendszeresen éreztem bűntudatot a kapcsolatban – miközben nem nekem kellett volna ezzel megküzdenem… Amikor a barátom korábbi kapcsolatairól beszélgettünk, teljesen egyértelmű volt, hogy velem is ugyanazokat a köröket futja le, mint a régebben megcsalt és kizsigerelt barátnőivel, mégis azt gondoltam, hogy velünk más lesz a helyzet. Egyszerűen azért, mert elhitette velem, hogy szeret – illetve ezt akartam hinni. Máig sem tudom egyébként azt mondani, hogy nem táplált irántam erős érzelmeket, mert képtelenségnek gondolom, hogy ezt valaki ilyen szinten meg tudja játszani.”
A mérgező kapcsolatban élő nők, miközben a szakításon agyalnak, nem csupán azért éreznek bűntudatot, mert elhitetik velük, hogy nem elég jók ahhoz, hogy ennél minőségibb, tartalmasabb szerelemben éljenek:
„A barátom rendszeresen elérte, hogy én kérjek bocsánatot olyan helyzetekben, amikben egyébként ő volt a hibás. Például amikor nagy nehezen rászántam magam arra, hogy megkérdezzem, kivel volt múlt éjszaka, akkor is sikerült úgy alakítania a beszélgetést, hogy én legyek az őrült és alaptalanul féltékenykedő nő.”
4. Nem szól másról az életed
Amikor egy rossz kapcsolatban vagy, akkor minden más teendő és feladat elhalványul – emiatt megeshet, hogy az iskolában, munkában sem tudsz ugyanúgy teljesíteni.
„Velem is pontosan ez történt. Alig tudtam felkészülni a vizsgáimra, és a kapcsolat vége felé én is a legrosszabb féléveket teljesítettem. Szerencse, hogy nem dolgoztam még, mert valószínűleg kirúgtak volna.”
A romló eredmények, függetlenül attól, hogy az élet mely területére koncentrálódnak, általában elegendőek ahhoz, hogy a kizsákmányolt emberek még rosszabbul érezzék magukat és még lejjebb csússzanak a lejtőn.
„Nem csodálom, hogy vannak, akik egy rossz kapcsolat miatt teljesen elhagyatottá válnak. Már eleve borzasztó, ha valaki érzelmileg kiszolgáltatott, de amikor a körülményeket tekintve anyagilag, fizikálisan is azzá válik, az teljesen reménytelenné teheti a helyzetet.
5. A tökéletességet hajszolod
„Mindezek tükrében talán furcsa, hogy megemlítem a tökéletességet is, de azt hiszem, a perfekcionista énem is alaposan hozzájárult ahhoz, hogy így alakult az életem. Szerettem mindig mindent jól csinálni, mindenből kihozni a maximumot – és ez igaz volt a párkapcsolataimra is. Nehéz volt szembesülni azzal, hogy ezúttal ennyire melléfogtam, és tökéletességről távolról sincs szó. Sokkal nehezebb volt elismernem, hogy kudarcot vallottam és ebből egyszerűen nem tudok többet kihozni, mint csendben szenvedni és mindenkinek azt hazudni, hogy minden rendben van. Még a legjobb barátnőm elé is féltem odaállni, mintha szégyellnivaló lett volna abban, hogy megcsaltak.”
Kép forrása: canva.com