Mások szükségleteinek az előtérbe helyezése
Kislány korunktól kezdve arra kondicionálnak minket, hogy a gondoskodás a legfőbb erényünk. Gondolj csak a játékokra: míg a fiúk építenek és felfedeznek, a lányok babákat és játékkonyhát kapnak, hogy már korán begyakorolják a háztartási és gondoskodói szerepeket. Nem csoda, ha felnőtt nőként szinte vérünkké válik, hogy mindenki mást magunk elé soroljunk, a partnereinktől kezdve a barátainkon át a családtagjainkig.
Aztán eljön a kiégés, és vele együtt a felismerés: mások jóléte nem a mi kizárólagos felelősségünk. Az öngondoskodás nem önzés, hanem az életben maradás feltétele. Ha én nem vagyok jól, semmit nem tudok adni a környezetemnek sem, úgyhogy ideje volt megtanulni és szép lassan az első helyre sorolni saját magamat.
A 40 felé közeledve rájönni ezekre az igazságokra nem azt jelenti, hogy tökéletesen megfejtjük az élet rejtélyét, vagy, hogy mától kezdve soha többé nem hibázunk. Sokkal inkább arról szól ez az egész, hogy végre megtanulunk finoman bánni magunkkal, elengedjük a megfelelési kényszert, és merünk a saját szabályaink szerint élni. Olvass még a témában
Következő cikkünkTéged se hagynak nyugodni a befejezetlen feladataid? Így kapcsold ki a gondolataidatKurt Lewin, a szociálpszichológia egyik meghatározó alakja figyelte meg a berlini kávéházakban, hogy a pincérek elképesztő pontossággal emlékeztek a még ki nem fizetett rendelésekre, miközben a lezárt, kifizetett asztalokat percek alatt elfelejtették. Tanítványa, a litván születésű szovjet pszichológus Bluma Zeigarnik ebből a…Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
