Vannak helyzetek, amikor a megbocsátás gesztusa valójában arról szól, hogy elnyomjuk a saját igazunkat, csak hogy fenntartsuk a békét. Pszichológusok régóta figyelmeztetnek arra, hogy a túl gyors vagy indokolatlan megbocsátás ugyanúgy kapcsolati mintázattá válhat, mint a sértődöttség, és hosszú távon az önbecsülés rovására megy. Az alábbi öt helyzet olyan pillanatokat mutat be, amikor érdemes megállni egy pillanatra, mielőtt automatikusan kimondanánk: semmi baj.
1. Amikor ugyanazért a dologért kell újra és újra megbocsátanunk
Az első alkalom még lehet félreértés, a második már figyelmeztető jel, a harmadik pedig minta. Ha valaki ismétlődően ugyanazt a határsértést követi el, legyen szó elkésésről, hazugságról vagy lekicsinylő megjegyzésről, a megbocsátás abban a pillanatban már nem a kapcsolat gyógyítását szolgálja, hanem azt üzeni a másiknak, hogy következmények nélkül megteheti. A viselkedéselemzéssel foglalkozó szakemberek szerint a következmények nélküli, gyors megbocsátás valójában megerősíti a bántó viselkedést: minél többször bocsátunk meg ugyanazért anélkül, hogy bármi változna, annál valószínűbb, hogy a minta rögzül, mert a másiknak nincs tétje a változásban.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
