„Nem, még nem” – szólsz bele a telefonba, ha hív a barátnőd, az anyukád, az anyósod vagy a vízvezetékszerelő. „Nem, még nem azért hívlak” – kezded a mondandódat, ha a hívásodra izgalomtól remegő hangon válaszol a barátnőd, az anyukád, vagy vízvezetékszerelő. A várandósság utolsó hónapja néha bizony hosszabbnak tűnik, mint az azt megelőző nyolc hónap volt.
A fészekrakás
Bőrönd bekészítve, ruhák kivasalva, hűtőre kitéve a lista, hogy kit kell hívni, mit kell tenni, így biztos, hogy a pillanat szülte pánikon is gyorsan úrrá tudsz lenni.
Megnyugszol, aludni térsz, este valami eszedbe jut, másnap bőröndöt kipakol, ruhákat átrendez, ez legyen inkább fent, az lent, a listát átragasztod inkább az előszobatükörre.
Harmadnap ugyanez, bőröndből ki, bőröndbe be, nem lesz-e túl erős illata ennek a tusfürdőnek, mi van, ha kicsi rá a rúgdalózó, listát a bejárati ajtó belső felére celluxozod.
Ötödik nap elmész új tusfürdőt venni, de ha már úgyis beteszed a bőröndbe, még egyszer át is pakolod, teszel be még négy rugdalózót, sosem lehet tudni, a lista fontosabb elemeit az alkarodra írod.
Úristenezmostmáraz!
Megindult! Történik! Érezted biztosan…
Ja nem, csak böffentened kellett egyet az ebéd után.
De talán már ez?
Nem, most meg csak pisilni kell.
Ez most viszont határozottan fájás, érzed, ott, ahol kell, egy óra múlva ismétlődik is, kezdődik!
Elmúlik… Aztán megint fáj, de máshogy, máshol, egyáltalán hogy is kell fájnia?
És miből veszem észre, hogy ez most egy másik fájás, mikor egy ideje már mindenem fáj eleve és konstans módon?
„Én vagyok az utolsó terhes nő a világon”
Ha csak ránézel a Facebookra, rögtön negyven új kisbabát látsz, megszült a volt osztálytársad, a régi kollégád, megszült az is, akiről azt sem tudtad, hogy terhes, anyukád felhív, hogy elmondja, már a zöldséges Terike is nagymama lett és a szomszédod boldogan újságolja, hogy lekölykezett a macska.
A telefonodon a terhességet kísérő alkalmazás emlékeztet rá, hogy ne felejtsd el beírni a szülés időpontját, ha már túl vagy rajta, mert nyilván már az appot is csak miattad tartják fent, rajtad kívül mindenki más megszült már.
Nem szülök sosem, így maradtam
Belenyugszol, elengeded.
Akkor te nem szülsz meg, így maradtál, mostantól ebben a formában létezel, már nem ugrasz fel minden kis izomgörcsre, az éjszaka közepén sztoikus nyugalommal vánszorogsz ki pisilni.
Nem nézegeted a kismama fórumokat, nem számolgatod a napokat, tökéletes lenyugvással törődsz bele a sorsodba.
Majd jön, ha jön, de végül is valószínűbb, hogy nem.
Az afrikai elefánt 22 hónapig vemhes, de te biztos vagy benne, hogy simán lekörözöd.
Itt az idő!
Aztán végül mégis megtörténik.
Eljön a pillanat, az események felgyorsulnak, és hirtelen megfeledkezel minden addigi idegeskedésről és várakozásról.
Ha tehetnéd, most egy pillanatra megállítanád az időt, csak hogy úrrá legyél cikázó gondolataidon, de nem tudod, így csak próbálsz jelen lenni a pillanatban, mindegyikben, a fájdalmasakban, a csúfokban és az ijesztőekben is.
Mert a végén a kezedbe veheted: őt, akivel együtt, egy testben csináltátok végig az elmúlt hónapok minden nehéz és minden gyönyörű pillanatát.