Még mindig itt vagyunk
Amikor eljött a nap, hármasban indultunk a Pride-ra: a párommal mentem, akivel már tavaly is együtt vonultunk, és egy barátunkkal, aki idén először jött el a felvonulásra. Színes ruhákban, mosolyogva sétáltunk a helyszínre, noha valahol mélyen talán mindannyiunkban volt némi szorongás. Így amikor megérkeztem a gyülekezőhelyre, az első érzésem a megkönnyebbülés volt. Sokan voltunk. Olyan nagyon, nagyon sokan… És a hangulat – békés, derűs, mosolygós, nyitott – éppen olyan volt, mint mindig. Talán még egy kicsit szelídebb is. Az emberek figyeltek egymásra. Most sem volt tolakodás, nem volt düh, csak öröm. Ez az, amiért minden évben elmegyek: hogy emlékeztessem magam, még mindig itt vagyunk.
Néha nehéz emlékezni erre. Néha úgy tűnik, hogy a többség azt gondolja, amit a kommentszekcióban kiabálnak hangosan, az ember meg ül otthon a kanapéján és azt gondolja: tényleg én vagyok az utolsó, aki hisz még a szeretetben?
Aztán egyszer csak ott találod magad néhány százezer ember között, akik rád mosolyognak, és rájössz, hogy nem vagy egyedül. A valóság a fiatal srác, aki elsírta magát, amikor elindult a menet. A valóság a középkorú házaspár, akik „büszke szülők” táblát tartva vonulnak, és szívesen megölelnek bárkit, akinek hiányzik egy anyai vagy éppen apai ölelés. De valóság a szerelmes pár is, akik talán most először mernek csókot adni egymásnak a romantikus budai panoráma előtt. A valóság az éneklés, a tánc, az ölelés és a mosoly.
Az idei Pride sok tekintetben olyan volt, mint bármikor máskor, mégis többről szólt, mint bármikor. Nemcsak az LMBTQ-jogokról, hanem mindannyiunk szabadságáról. A szabadságunk kifejezéséről, arról, hogy kiállhatunk magunkért, egymásért, arról, hogy nem veszett még el a hangunk. Hogy van jogunk énekelni, zászlót lobogtatni, szeretni. És arról, hogy ha ezt a szabadságot egyszer elveszik az egyik közösségtől, előbb-utóbb mindannyiunktól elveszik. Olvass még a témában
„Ott döntöttem el, hogy szakítok” – Így változtak meg kapcsolatok egyetlen pillanat alatt
Nem minden toxikus, és nem minden trauma, ami kellemetlen volt neked – Ezért nem kéne ezekkel a szavakkal dobálóznunk
Az „érzelmi másnaposság” sokkal gyakoribb, mint gondolnád – így lábalj ki belőle
„Minek vegyen tehenet, ha így is kap ingyen tejet?” – Ezért nem őszinték veled a férfiak
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Péntek reggel elküldjük a hét legolvasottabb Kikapcsolódás-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
