A test-pozitivitás „mozgalom” 2012-ben kapott szárnyra, amikor bloggerek és egyéb tartalomközlők elkezdték a #bodypositivity hashtag-et használni és ezzel elindítani a kerekded testek elfogadását.
Tény, hogy ez a mozgalom a Black Lives Matter-rel és a metoo-val együtt rengeteget tett azért, hogy a nők nagyobb teret kapjanak és ne kizárólag fehér, vékony ciszhetero modelleket lássunk mindenhol. Ezzel új, – eddig szinte – láthatatlan csoportok kerültek a figyelem középpontjába. Ez mindenképpen haladás és sokan ünnepelték, azonban egyesek szerint ez a nagy pozitivitás mégsem olyan pozitív, mint amilyennek elsőre tűnik.
12 évvel ezelőtt a divatkirály, Karl Lagerfeld még azt mondta, sosem fog plus size modelleket alkalmazni, mert az emberek nem kíváncsiak rájuk. Végül ő is beadta a derekát és felkérte egy Chanel kampányra Crystal Renn-t, a telt alakú modellek egyik legkorábbi úttörőjét.
A gond csak az volt, hogy a kampányban végül semmi nem látszott Renn formás testéből, ugyanis csak válltól lefelé mutatták a fotón. Hosszú út állt még előttünk, de mára elértük, hogy a legnagyobb divatcégek már rendszeresen foglalkoztatnak kerekded modelleket.
A vállalati marketing is ehhez igazodott
Ennek ellenére nem mindenki elégedett, sokak szerint bizonyos vállalatok csak „felülnek a hype-vonatra”. Egyrészt azért foglalkoztatnak nem konvencionális modelleket, hogy ne szólják meg őket, másrészt mert így nagyobb reklámértékkel bír egy kampány. Így már eleve címlapra lehet kerülni azzal, hogy milyen inkuzívak és progresszívek.
Lizzo, a kerekded fekete énekesnő az angol Vogue-nak fejtette ki, hogy a nem-hagyományos testű modellekkel való reklámozás szerinte képmutatás. „Aki a test-pozitivitást használja arra, hogy eladjon valamit, az nem progresszivitás, hanem saját önös érdek. Mikor mi kezdtük a pályát, nem próbáltunk eladni semmit, csak önmagunkat adtuk.”