Természetesen ez a szituáció még a kellemesebb kategóriába sorolható, mikor a másik félnek van annyi jelleme, hogy eléd álljon, és megmondja az igazat. Bele se merek gondolni, hogy mit élhetnek át azok, akik ármány, csel vagy egy véletlen baklövésnek köszönhetően szembesülnek a ténnyel, hogy hőn szeretett kedvesük máshol keresi a boldogságot.
Vigyük tovább az eseményeket, hiszen az élet sosem egyszerű és kiszámítható. Mikor nagy nehezen összeeszkábáltuk a darabokra hullott önérzetünket, és kissé helyre raktuk az állunkat, ami a padlót súrolta eddig, reménnyel telve vágunk neki újra a mindennapoknak. Természetesen, a végleges lezárás reményében elkalandozunk az exünk közösségi oldalára, ám, ahelyett, hogy nyugtázhatnánk a szenvedését – mert időközben rájött, mekkora marha volt, és mit vesztett –, újabb jeges zuhanyt kapunk, mert eljegyezte azt a bizonyos harmadik félt.
A nem várt fordulat
Sajnos ez a történet valósághűbb nem is lehetne, ugyanis megannyi ember átélte már. Az ismertségi körömben mindkét, sőt, mindhárom félre van precedens. Ebből adódóan pedig több szempontból is megvizsgálhattam a feltevést, miszerint a megcsalásnak vannak-e megbocsájtható végkifejletei, és a házasság közéjük tartozik-e. Olvass még a témában
A leginkább annak az embernek a válasza lepett meg, akiről azt hittem, előre tudom, miként fog reagálni kérdéseimre. A félrelépés alanya ugyanis e képpen nyilatkozott: „Mikor szembesültem a ténnyel, hogy az exem megcsalt, tajtékzott bennem a düh. Legszívesebben megkerestem volna a nőt, aki tisztában volt vele, hogy egy sok éves kapcsolatot dúl éppen szét, és nem részletezném, mit tettem volna vele. Szerencsére Édesanyám, aki mindig higgadtan és bölcsen tudott nekem tanácsot adni vészhelyzetekben, most is felnyitotta a szemem, hogy ehhez a viszonyhoz bizony két ember kellett, így nem érdemes csupán az egyik felet vádolni. Egy kis idő múlva pedig arra is ráeszméltem, hogy részben én is hozzá tettem ehhez a végkifejlethez. Mikor megtudtam, hogy eljegyezték egymást, eleinte kavarogtak bennem az érzések. Mivel több, mint egy év eltelt a szakításunk óta, így a méreg már elillant belőlem, inkább csak zavarodottságot éreztem, majd, ami engem is meglepett, örömöt. A tudat, hogy összekötik az életüket, valahol megnyugtatott, és segített véglegesen lezárni a kapcsolatunkat. Tudtam, hogy rátalált a boldogságára, és úgy éreztem, én is új esélyt kaptam arra, hogy megismerjem a sajátom.”
