A leginkább annak az embernek a válasza lepett meg, akiről azt hittem, előre tudom, miként fog reagálni kérdéseimre. A félrelépés alanya ugyanis e képpen nyilatkozott: „Mikor szembesültem a ténnyel, hogy az exem megcsalt, tajtékzott bennem a düh. Legszívesebben megkerestem volna a nőt, aki tisztában volt vele, hogy egy sok éves kapcsolatot dúl éppen szét, és nem részletezném, mit tettem volna vele. Szerencsére Édesanyám, aki mindig higgadtan és bölcsen tudott nekem tanácsot adni vészhelyzetekben, most is felnyitotta a szemem, hogy ehhez a viszonyhoz bizony két ember kellett, így nem érdemes csupán az egyik felet vádolni. Egy kis idő múlva pedig arra is ráeszméltem, hogy részben én is hozzá tettem ehhez a végkifejlethez. Mikor megtudtam, hogy eljegyezték egymást, eleinte kavarogtak bennem az érzések. Mivel több, mint egy év eltelt a szakításunk óta, így a méreg már elillant belőlem, inkább csak zavarodottságot éreztem, majd, ami engem is meglepett, örömöt. A tudat, hogy összekötik az életüket, valahol megnyugtatott, és segített véglegesen lezárni a kapcsolatunkat. Tudtam, hogy rátalált a boldogságára, és úgy éreztem, én is új esélyt kaptam arra, hogy megismerjem a sajátom.”
Eleinte nem tudtam mire vélni ezeket a szavakat, hiszen belegondolva, én biztosan fortyognék a dühtől. Azonban, miután lecsillapodtak a gondolataim, és a páromra tekintettem, rájöttem, hogy miért érzett úgy a barátnőm. Mikor szeretünk valakit, hajlamosak vagyunk önző módon sajátunknak gondolni, pedig a szerelem minden, de nem egocentrikus. Ha a barátnőm dühöt vagy irigységet érzett volna, mikor megtudta, hogy az egykor általa szeretett férfi mással talált rá a boldogságra, akkor nem a szeretet uralta volna az emócióit, hanem az ego.
Egy kis csavarral élve, a megcsalás eme végkimenetele megbocsájtható. Csakhogy nem feltétlenül az exünknek kell megbocsájtanunk, hanem inkább magunknak. Nem hibáztathatjuk életünk végéig a másik felet, ahogyan magunkat sem. Nem élhetünk a múltban, mert akkor vakká válunk a jelenre, és a szeretet helyett sem választhatjuk örökké a félelmet, az egot, hiszen ezzel mi magunk állnánk a boldogságunk útjába. Hiszem, hogy minden okkal történik, ahogyan azt is, hogy van boldog végkifejlet, mindenki számára! Olvass még a témában
AI‑szexrobotok és női jogok – hol húzódik a határ az erkölcs és a technológia között?
„Eltartom, de nem hagyom, hogy parazita legyen” – Férfiak, mi az, amit sosem tesztek meg egy nőért?
A legpiszkosabb női szexfantáziák – Mi az, amire vágysz az ágyban, de még a párodnak sem merted bevallani?
„Mindent a feleségem csinált és természetesnek vettem” – Férfiak amikor rádöbbentek, hogy pocsék partnerek voltak
