Nyüzsög a piactér – nézelődnek, beszélgetnek, vásárolnak az emberek, na és sorban állnak a mindig friss házi kenyérért. Én is ezt teszem immár öt perce, lassan halad a sor, így nyugodtan megfigyelhetem a szomszédos asztalsorról portékájukat kínálókat. Mesebeli a szín kavalkád: zöldségek és gyümölcsök tömege hívogatja a vitaminra éhes nagyközönséget. Az egyik asztalról, furcsamód csak burgonyát kínálnak, 1-, 2-, 5- kg-os kiszerelésben – kinek milyen az igénye. A fiatal eladófiú egykedvűen álldogál a csomagok mögött, s csak akkor szólal meg, ha nagyon muszáj.
– Milyen fajta a burgonya? Sütnivaló, vagy szétfövő? – kérdezi tőle egy férfi. – Szétfövő – vágja rá a fiú határozottan – Mennyit adhatok? – Semennyit. Nekem sütni kellene.- lép tovább a férfi.
Újabb vásárló érkezik:
– Szia! De szép a burgonyád. Milyen fajta? – Sütnivaló. Ez garantáltan nem omlik szét az olajban… – válaszol a fiú. – Kár. Pürét akartam készíteni a sült mellé, de nem szeretem, ha órákig kell főzni… – sajnálkozik a lány és továbbáll.
Összenézünk. Pár pillanat múlva a fiú gondol egyet, és kétfelé húzza a burgonya-csomagokat.
– Szerbusz, fiam. Milyen krumplid van? – lép oda hozzá egy idős férfi.
A fiú elvigyorodik:
– Ez a fajta pürének való, szétfövő; ez pedig sült burgonyának jó. – mutogatja lelkesen.
Tíz perc múlva, mire sikerül végeznem a kenyér-vásárlással, már egyetlen csomag burgonyája sincs a fiúnak. Hát igen. Ahol van választék, ott könnyen beindul az üzlet.
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
