„Az utolsó pillanatban lemondtam az esküvőm” 10 igaz történet oltári nőktől

Két hónappal az esküvő előtt a nappaliban tévéztünk, amikor belém hasított a gondolat, amit ki is mondtam a vőlegényemnek: „Már nem szeretlek.” Rámnézett és azt mondta, ő sem szeret engem. Rájöttünk, hogy az egész esküvőt csak a rokonok nyomására szerveztük és ugyan szeretjük egymást, mint ember, szerelmesek már nem vagyunk. Ez hét éve történt, azóta is barátok vagyunk és mindketten boldog házasságban élünk, mással.

Elmondtam a szüleimnek, hogy biszexuális vagyok, nagyon megviselte őket. Egy évvel később találkoztam egy csodálatos férfival, aki fényűző randikra vitt és két hónap után megkérte a kezem egy hatalmas gyémántgyűrűvel. A szüleim elkezdték szervezni az esküvőt és gyanús lett nekem a lelkesedésük, illetve az, hogy ragaszkodtak hozzá, hogy mindent ők fizessenek. Kiderítettem, honnan van a gyűrű - az ékszerész emlékezett rá, mert egyedi kő volt – és megtudtam, hogy nem a vőlegényem, hanem anyám vette. Mint kiderült, az egész mögött ők álltak: a „vőlegény” apám egyik alkalmazottjának a fia volt, aki csak a pénzért volt benne a buliban, minden randit, ajándékot a szüleim fizettek. Hogy miért? Mert nem akarták, hogy egyszer egy nővel állítsak haza és szégyent hozzak a családra. Ma már két éve élek boldog kapcsolatban a barátnőmmel, anyámékkal pedig a mai napig nem beszélek.