Szülőként mindenki megtapasztalhatja milyen az, mikor egy másik embert mindennél jobban félt, még önmagánál is. A szülői szerepkör velejárója az aggodalom, ami onnantól kezdve egy életre elkíséri az embert. Azonban féltés és túlféltés között óriási a különbség. Míg előbbi tanító jelleggel bír, utóbbi lehet, hogy már korántsem a gyerek érdekében történik.
Mi állhat a túlféltés hátterében?
Mindenki megtapasztalhatta már, milyen a szülői aggodalom, a korlátok felállítása, majd felnőttként rájövünk, hogy a világ legtermészetesebb dolga, hogy a szülő félti a gyerekét. Persze ezt akkor nem így gondoltuk, sőt kifejezetten haragudtunk rájuk, ha nem mehettünk el valamilyen buliba.
Márpedig onnantól, hogy gyereke lesz valakinek, a világ teljesen átalakul egy zord, sötét hellyé, ahol a szülő egyetlen dolga védelmezni ártatlan gyermekét.
Mindannyian tudjuk, hogy ez nincs így és bár teljesen normális érzés szülőként a félelem, muszáj határokat szabni ebben is. Könnyen átmehet túlféltésbe a dolog, ami nem csak a gyerekre, de a későbbi felnőtt énjére is negatív hatással lehet. Ahhoz viszont, hogy ezen valaki el tudjon kezdeni dolgozni, meg kell értenie, mi állhat a háttérben.
A túlféltés sokszor nem a gyerekről, hanem a szülőről szól. Mivel mindentől retteg, próbálja ezt a gyerekre is átragasztani, de legalábbis mindent megtenni annak érdekében, hogy megóvja gyakorlatilag a való világtól.
Későnérők
A túlzott, már-már irreális féltés előidézhet egy sor problémát egy gyerek életében. Leginkább azt, hogy jóval később tapasztal, mint kortársai és ez nem kifejezetten a szerelmi életre vonatkozik. Jellemzően egy túlféltett gyerek alig hozhat döntést szülői felügyelet nélkül, leginkább semennyire.
Nem meghatározó döntésekről van szó, pont olyan apróságokról, ami a fejlődését, önállóságát szolgálná. Például, hogy iskola után elmegy a barátaival csavarogni, hétvégén programokon vehet rész, vagy eldöntheti, hogy milyen szakkörre szeretne járni.
A túlféltő szülő persze pontosan tudja, hogy mire van szüksége csemetéjének és megspórolja neki a gondolkodási időt, inkább dönt helyette mindenben.
Aztán telnek-múlnak az évek és a fiatal felnőtt ott találhatja magát még mindig gyerek státuszban, akinek a szülei még mindig megmondják az általuk vélt helyes irányt. Jellemzően jó pár évvel mindig lemaradásban van kortársaitól.
Félelem felsőfokon
Mivel a szülő már egész korán szembesíti a gyermekét azzal, hogy a világ mennyire veszélyes hely, ezért a gyerekben megszületik egy alapvető félelem az élettel szemben, vagyis minden cselekedetében ott lesz és irányítani fogja. Ez pedig felnőttként már visszatarthatja őt a legjobb dolgoktól is, mondván, túl veszélyes, inkább ki se próbálja.
Megfosztva magát rengeteg kalandtól és tapasztalástól. Egy bizonyos kor felett azonban már kár a szülői túlféltés mögé bújni, hiszen felnőttként mindenki a saját életéért felel, ezért bárki dönthet úgy életének egy bizonyos szakaszában, hogy változtat és szembenéz a legnagyobb félelmeivel.
Önbizalomhiány
A túlféltett gyerekből gyakran lesz önbizalomhiányos felnőtt, hiszen tulajdonképpen semmiért nem kellett igazán megküzdenie, szülei helyette is átverekedték magukat az életen, azt gondolván, hogy ezzel jót tesznek. Felnőttként azonban mindenki megtapasztalja a nagy pofonokat, viszont ezeket sokkal jobban fogadja az, aki nem burokban nőtt fel. Nehéz megtalálni ebben is az arany középutat, viszont az a gyereknek sem használ, ha elzárva egy kalitkában éli le tinédzser éveit.
Túlzott megfelelési kényszer
Egy egészséges megfelelési kényszer mindenkiben van. Talán ez még hasznunkra is válhat bizonyos emberi kapcsolatokban. Az arány, viszont itt sem lényegtelen. A túlféltő szülő az egész életét gyermeke védelmezésére áldozza és szereti is érezni a hálát a másik oldalról.
A gyerek pedig a szülő felé szeretne a legjobban megfelelni és mivel a túlféltett felnőttek gyakran későnérők, nem ritka, hogy még később is a szülői elvárásokhoz akarnak idomulni. Egy egészséges énképpel és identitással rendelkező felnőtt azonban már csak és kizárólag magának akar megfelelni. Az évek elcsúszása miatt, viszont sok minden más is elcsúszhat, így hát elsődleges cél egy ilyen helyzetben leválni a szülőkről és megkezdeni a teljes önállósodást.