Jól figyelj, mert most kulcsot kapsz az egyik leggyakrabban előforduló transzgenerációs mintához. Az áldozat típus bár gyakori, nem túl szokványos módon mutatja meg magát, ezért sokszor túl későn tudjuk csak kiszúrni. Ne feledd! Ítélkezés helyett, inkább próbáld őket megérteni, mert mindenki egy bizonyos csomaggal jön otthonról.
Az áldozat típus
Bárcsak olyan egyszerű lenne felismerni a transzgenerációs mintákat, hogy egyből tudatosíthatnánk azt egymásban. Sajnos, sokkal árnyaltabb módokon mutatkozik meg a családi „átok”. Ne büntetésként fogjuk fel, inkább a fejlődés lehetőségeként. Tudom, hogy nehéz, de mindenki kapott bizonyos mintákat és mind küzdünk velük. Talán a legnehezebb lépés ebben az esetben is az első, vagyis a felismerés.
Nem kis önreflexió szükségeltetik, mivel az áldozat típus épphogy mindent megtesz azért a látszatért, hogy ne kelljen önmagával szembesülnie, mert akkor már nem lesz miért sajnálni őt.
Éppen ezért, jól jöhet ilyenkor egy külső segítség terapeuta, vagy más formájában. Csak az számít, hogy mindenki megtalálja a hozzá legjobban passzoló segítséget. Az áldozat mindig küzdeni fog az ellen, hogy az emberek meglássák az igazi arcát, ezért sokszor még egy terapeutának is kemény dió lehet felismerni ezt a típust. Mégis, ha jobban olvasunk a sorok között, akkor felismerhető jelei vannak.
Figyelmeztető jelek
Az áldozat típus legfőbb motivációja a szeretethiány. Ez sokféleképpen mutatkozhat meg, de leginkább a gyerek elsődleges szeretet formája hiányzik számára, vagyis a szülői szeretet. Gyerekként még ez a természetes, de jó esetben, a felnőtt elsődleges forrása önmaga lesz. Így válhat egy áldozat típusból, megdolgozott, lelkileg egészséges felnőtt. De ne szaladjunk ennyire előre! A figyelmeztető jelek változatosak és egyénre szabottak. Mégis közös bennük, hogy a sajnáltalás mindig jelen van.
Az áldozat ebben a szerepben érzi komfortosan magát, ebben lubickol, hiszen tudja, hogy legalább ennyi törődést kisajtolhat másokból.
Sokszor még a terapeutánál is elér némi sajnálatot, ezért fontos, hogy a másik oldal is résen legyen. A sajnálat nem egyenlő az empátiával, vagyis a megértés még nem erősíti fel a transzgenerációs minát. Jellemzően csak olyanokkal képes hosszútávú kapcsolatot ápolni, akikből táplálkozhat, vagyis kellő sajnálatot sajtolhat ki belőlük. Éppen ezért, egy korai szembesítés az áldozat szereppel végzetes is lehet egy kapcsolat életében.
Áldozat vs mártír
Az áldozat jó kapcsolatot ápolhat egy mártírral, hiszen mindketten erősítik egymásban a transzgenerációs mintát. Kettejüket leginkább az különbözteti meg egymástól, hogy míg a mártír mások elismerésére vágyik a rengeteg meg nem becsült munkájáért, az áldozat mások sajnálatából táplálkozik. Szükséges számára, hogy éreztesse másokkal, senkinek nem lehet olyan szerencsétlen élethelyzete, mint neki. Ami roppant érdekes, hogy kifejezetten keresi ezeket a helyzeteket, mivel tudatalatt csak ezekben érzi magát komfortosan.
Ellentmondásos, nemde?! Miért akarna valaki folyamatos áldozattá válni, miközben láthatóan mindent megtesz azért, hogy ez ne így legyen? A válasz nagyon egyszerű. Azért, mert valószínűleg senki nem tudta jól szeretni és még ő maga sem tudja, hogyan adhatná meg ezt önmaga számára.
Áldozatból hős
Amint szembesül magával az áldozat, már ott van a kulcs a kezében a változáshoz, csak meg kell találnia a zárat. Miután rájön arra, hogy azért kerül folyamatosan áldozati szerepbe, mert bele akar kerülni, dönthet arról, hogy a jövőben is áldozat, vagy hős lesz. Utóbbi már nem akarja sajnáltatni magát, sőt mindent szeretne megtenni azért, hogy ne gyenge személyiségként, hanem erős jellemként tekintsenek rá, aki bármilyen akadályt elhárít. Ez, viszont csak akkor lehetséges, ha az önszeretete stabil és nem másik sajnálatából próbál meg táplálkozni.