Mivel őszinte embernek tartom magamat, elég nehéz megbékélnem azzal, hogy hónapokon át hazudtam magamnak. Mikor kettőnk között vége lett, azt gondoltam, csak egy kis külön töltött időre van szükségünk, hogy feldolgozzuk, a mi szerelmünkkel is megtörtént az, ami annyi másikkal. Hogy elsodródtunk egymás mellől, és hogy úgy oldódtam fel a kapcsolatunkban, mint egy pezsgőtabletta – a végén már mindenhol ott voltam, de egyáltalán nem hasonlítottam saját magamra.
Egyébként szerintem ezt valahol el is várják a nőktől. Hogy a párkapcsolatuk legyen a legfontosabb az életükben, közben pedig engedjék el önmaguk kezét, és ne táplálják többé azokat a szenvedélyeket, amik őket saját magukká teszik. És pont ezt csináltam én is. Emlékszem, mindig kiborultam, mikor elmentél valahová, hogy miért nem velem töltöd az idődet; csak hogy miután becsukódott mögötted az ajtó, végre felsóhajthassak és teljes nyugalomban egyedül legyek. De a hisztit nem spórolhattam meg, mert egy magára valamit adó nő nem viseli el, ha a pasinak néha más is fontos, nem igaz?
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
