Ez a hit volt az, ami aztán átvitt mindenen: mikor leráztál, mikor kiabáltál velem, mikor a nyakamba borulva sírtál, mikor egy barátnőmtől tudtam meg, hogy egyik este annyira részeg voltál, hogy a pultba kapaszkodva tudtál csak megállni a lábadon, mikor közölted, hogy nem tudsz velem beszélni, mikor megsimítottam a hátadat és az egész tested azt üvöltötte, hogy hiányzom. Eltoltál magadtól, de én minden távolodó lépésedbe odareménykedtem egy kis tétovázást is. Így húztam bele magamat a reménykedés egyre mélyebb spiráljába, amikor már a „hagyjál végre békén” is úgy hangzott a szádból, mintha azt mondanád „egy picit még legyél türelmes”.
A mese pedig, hogy szeretsz és csak időre van szükséged, nem csak szép volt, de kényelmes is. Biztonságot adott, mikor minden lehetséges eszközzel próbáltam újra magamra találni – persze részben miattad is, hogy mikor visszatérsz, lásd, újra erős vagyok, újra én vagyok, és újra úgy szerethess, mint a legelején.
Ezek közé a gondolatok közé zártam magamat, és valójában nem figyeltem rád. Nem vettem észre, hogy miközben én még mindig kettőnk körül forgok, te szépen lassan továbbléptél. Nem foglalkozol a múlt hibáival, nem néztél úgy tükörbe, ahogy én. Elfogadtad az új életedet, és talán bele is szerettél. Egyedül vagy, és nem vesz körbe egy édes, narancs ízű, buborékos valami, amitől ragadós lesz a cipőd talpa. Olvass még a témában
6 csillagjegy, akinek karmikus szerelmet hozhat a júniusi napforduló
Személyes történet: Működhet-e egy kapcsolat a szorongva kötődő és elkerülő kötődő között?
A tudomány szerint ezzel a 4 tippel könnyebben eléred az orgazmust
„A válás mentette meg a házasságomat” – Van, hogy el kell engedni, hogy újra rátalálj
Aztán megtudtam, hogy már nem szeretsz. Igaz, nem tőled, hanem saját magamtól. Mert az eltelt hónapok alatt végre újra megszerettem magamat, és akit szeretsz, azt nem kecsegteted hamis reményekkel. A beismerés persze nem volt könnyű, mert szeretlek. Valahogy mégis jobban vagyok, mert már tudom, hogy te nem.
