Az inspiráció természetesen az Igenember című filmből érkezett, amiben Jim Carrey megfogadja, hogy ezentúl minden kínálkozó lehetőségre igent mond, ami persze sok vicces – és megható – helyzetet produkál az életében. Mivel én is nehezen hagyom el a komfortzónámat, gondoltam egyet és belevágtam. Annyit mondhatok, hogy az igazi élet tényleg a komfortzónánkon kívül kezdődik.
A kezdet
Félve értesítettem a testvéremet és az összes barátomat a szándékomról, mert tudtam, hogy vannak akkora csibészek, hogy kihasználják ezt a helyzetet. Szerencsére azért normális keretek között maradtunk, és jött is az első kínálkozó lehetőség, mégpedig egy buli keddre. Mivel amúgy sem volt más választásom, hát igent mondtam rá, pedig nem sok kedvem volt hozzá munka után, ráadásul tudtam, hogy másnap ugyanúgy szólni fog az ébresztőm.
Egy szó mint száz, munka után gyorsan kicsíptük magunkat a barátnőimmel, és egy baráti összejövetel után el is indultunk az éjszakába, ami végül annyira jól sikerült, hogy haza sem akartam menni. Úgy hajnali öt körül kerülhettem ágyba, de annyit nevettünk és szórakoztunk a barátaimmal, hogy még ez sem zavart. Másnap hulla fáradtan, de egy nagy mosollyal az arcomon léptem be az irodába, és ha visszamehetnék az időben, most is elmennék abba a buliba.
A folytatás
A hét folytatásában még további két buliba sikerült eljutnom, az egyik szürreálisabb volt a másiknál, de rég nevettem ennyit, szóval nagyon élveztem. Mivel hajlamos vagyok arra, hogy huzamosabb ideig begubózzak, ezért a kihívásom előtt nem sűrűn találkoztam a barátaimmal. A munkám mellett nem is volt rá sok energiám, de hát megfogadtam, hogy mindenre igent mondok, és persze, hogy ezen a héten szeretett volna mindenki találkozni velem.
Volt olyan nap, amikor egy kávézóban töltöttem a fél délelőttömet: én maradtam, a barátaim pedig váltották egymást. Vicces volt, az biztos. Aztán azt vettem észre szerda magasságában, hogy ez nagyon tetszik nekem. Valahogy több energiám lett és több impulzus ért. Megismertem néhány új embert, új kapcsolatokat építettem ki és összességében nyitottabb lettem a világra.
Becsúszott egy tanfolyam
Bár amúgy sem áll messze tőlem a spiritualitás, ennyire komolyan azért még nem foglalkoztam vele, mint ezen a hétvégén. A barátnőm elhívott egy tanfolyamra, amire azt hiszem, pont most volt a legnagyobb szükségem. Csodálatos két nap volt, amikor minden megváltozott körülöttem. Azt hiszem, ennek a hétnek ez volt a tökéletes lezárása.
Hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek és keresnünk kell az ok-okozati összefüggéseket az életünkben, mert minden okkal történik velünk, minden ember és szituáció magában hordozza a mi személyes fejlődésünket. Nekem egy ilyen mozgalmas hét után pont erre a tanfolyamra volt szükségem, ahol életemben először sikerült olyan meditatív állapotba kerülnöm, mint előtte soha.
Vágj bele te is!
Ez a hét rengeteget adott nekem. Először is megtanultam, hogy néha igenis magamra kell erőltetnem a spontaneitást, még ha nem is vagyok az a típus, mert így történhetnek meg velem életem legizgalmasabb élményei. Sokkal jobban belazultam, úgy érzem, egy hét alatt elment minden stressz az életemből – és ez nem valamilyen furcsa varázslatnak köszönhető.
Egyszerűen csak annak, hogy kiléptem a komfortzónámból, amitől eddig rettegtem. Persze itt az utazásom nem ér véget, úgy érzem, igazán csak most kezdődik. Ez a hét kellett ahhoz, hogy rájöjjek arra, igenis lazán kell vennünk néha az életet, mert az idő pereg és csak rajtunk múlik, hogy hogyan használjuk ki. Légy bátor, spontán, és meglátod, hogy ha elkezdesz igazán élni, akkor rengeteg ajtó nyílik majd ki előtted.
