Törődés

Mindenki értette a célzást. Nem lehetett nem érteni, mert a középkorú nő egyértelműen fogalmazta meg a véleményét. – Ezeknek a mai fiataloknak semmi sem szent. Átgázolnak mindenkin, csak hogy előbbre juthassanak. Nem beszélt hangosan, mégis hallotta a gyógyszertárban mindenki. Az előre törtető fiatal fiú is, aki nagy igyekezetében majdnem átesett egy padlóra tett utazótáskán. – Látják: mindenkit megelőzött… Felháborító…- dohogott tovább az asszonyság, miközben igyekezett letörölni az arcán legördülő kövér izzadtságcseppeket.  Halk morajlás volt a válasz.  – Kérem! Segítsenek! A bejáratnál rosszul lett egy néni – fordult a patikushoz a fiú. Azonnal út nyílt a tömegben: az idős nő falfehéren támaszkodott az ajtófélnek, levegőért kapkodva – szemeiben rémület ült. – Jöjjön! Menjünk az irodába – ott le tud ülni, megmérjük a vérnyomását. – fogta karon az egyik gyógyszerész, és óvatosan a pult mögötti helyiségbe vezette. – Na persze! Most már vele foglalkoznak. Én is rosszul érzem magam, mégsem törődik velem senki! – elégedetlenkedett újra a középkorú nő, immár- ki tudja miként került oda – a sor legelején. – Mit adhatok? – fordult hozzá az asszisztens erőltetett nyugalommal. – Nekem? Egy hidratáló arckrémet… – vette elő a pénztárcáját a nő elégedetten.
Nemhiába! Az ilyen vastag arcbőrt feltétlenül hidratálni kell…