Kivétel nélkül mindenki elgondolkodik azon, az ő édesanyja, nagymamája milyen, s hogy rá szeretne-e hasonlítani, avagy éppenséggel elrettentő példa jutott csak neki a családi nagykönyvben. Bármit is tapasztalsz, ha igazán jó anyuka vagy, akkor biztos neked is több olyan tévhit kering a fejedben, amik végett azt hiszed, valamit nagyon elrontasz.
Túl sokat híztál
Az orvosod és a védőnőd bizonyára százszor az orrodra kötötte, hogy vissza kellene fognod az étkezéseidet, ugyanis túl sokat híztál a várandósság alatt. Nagy eséllyel egyébként is aggaszt a dolog, hiszen alig férsz bele a ruháidba, aggódsz, hogy a kedvesed nem tart olyan vonzónak, meg egyébként is túl nagy a nyomás a várandós kismamákon.
Ezen felül még ott a bűntudatod is, mely folyton azt súgja, hogy valami baja lesz a picinek, mert túl nagyra nőtt rajtad a zsírréteg… Nos, nem mondhatjuk, hogy az összes félelmed alaptalan, de sokkal jobban számít, mit eszel, minthogy mennyit. Ha állandóan egészségtelen ételeket veszel magadhoz, akkor valóban változtatnod kell, de ha igyekszel ügyelni arra, hogy minél több rost, vitamin és ásványi anyag jusson el a babáig, akkor aligha mondhatja bárki rád, hogy rossz anya lennél.
Nem veszed fel állandóan, ha sír
Talán ez az a téma, amiről a legjobban megoszlanak a vélemények, nem egy nevelési útmutató javasol százféle módszert a probléma orvoslására. Egyesek szerint szigorúan tilos állandóan felkapkodni a csecsemőt, hiszen akkor csak így lehet majd megnyugtatni, mások szerint, ha a baba sír, akkor biztos van valami gondja, amit rögvest orvosolni kell.
Igazából mindegy, melyiket választod, így is úgyis bűntudatod lesz: ha állandóan felveszed, akkor azért, mert elkényezteted, ha pedig hagyod sírni, akkor azért, hiszen milyen anya az olyan, akit nem hat meg a csöppsége bömbölése?
Néha úgy érzed, eleged van
Már napok óta két órákat alszol, alig jutsz el a fürdőszobáig, képtelen vagy rendet rakni és a fejed is mindjárt szétrobban… Csodálkozol, hogy néha eleged van? Az anyaság és az azzal járó új szerepek, illetve időbeosztások nem feltétlenül gördülékenyek, ráadásul szinte napról napra változnak. Sok nőnek éppen elég, hogy alkalmazkodjon az új körülményekhez, miközben már kisbabaként is túl aktív gyermeke folyton a nyakán csüng.
Akinek már túl távoli ez az életkép, vagy egyáltalán nem lát bele, az elültetheti benned a magot, mely szerint ezek a kiakadások abnormálisak, de aki kicsit is érti, mit érzel, nem fog rossz anyának tartani. A nagymamák és nagypapák már tűkön ülnek, hogy végre elvihessék egy körre az unokájukat, élj ezzel a lehetőséggel nyugodtan, bűntudat nélkül!
Akinek már túl távoli ez az életkép, vagy egyáltalán nem lát bele, az elültetheti benned a magot, mely szerint ezek a kiakadások abnormálisak, de aki kicsit is érti, mit érzel, nem fog rossz anyának tartani. A nagymamák és nagypapák már tűkön ülnek, hogy végre elvihessék egy körre az unokájukat, élj ezzel a lehetőséggel nyugodtan, bűntudat nélkül!
Dolgozni, vagy nem dolgozni?
Ez itt a kérdés, pedig ugyancsak nincs aranyértékű döntés. Még ha valódi anyagi jólétben éltek, személyiségedtől függően akkor is érezheted úgy, hogy továbbra is szeretnél a társadalom aktív tagja lenni. Más esetben előfordulhat, hogy a párodra túl nagy nyomás nehezedik, vagy egyedülálló anyaként egyszerűen nincs más mód a létfenntartásra, minthogy elkezdj dolgozni.
Sokan lesznek olyanok, akik értetlenül bámulnak rád, miért nem akarsz otthon ülni jó néhány évet, mások ujjal mutogatnak majd és szívtelennek titulálnak, amiért megfosztod gyermekedet a legszebb (és persze legfontosabb) pillanatoktól, hiszen képes vagy bölcsödébe dugni. Igazuk lesz? Aligha, de te mégis el fogsz gondolkozni a hallottakon.
Úgy érzed, valamit rosszul csinálsz
Aligha lehet olyan nagy a baj, mint elsőre tűnik, hiszen mégiscsak egy felnőtt nő vagy, aki végigcsinálta az egész várandósságot, majd a szülést is. Valószínűleg sok minden új lesz, ráadásul egy csomó idegen élethelyzettel fogsz szembesülni. Biztos lehetsz benne, hogy elkövetsz különféle bakikat, sőt, az is megeshet, hogy hirtelen, idegességedben döntesz, s emiatt később lelkiismeret furdalásod támad.
Mindebből csak akkor lehet gond, ha azt hiszed, csak te hibázol, csak te vagy az, aki olykor elkövet néhány baklövést, ami aztán rányomja a bélyegét az egész szerepkörre. Pedig elegendő, ha körülnézel az interneten levő fórumokban, vagy olyan anyukához fordulsz, aki őszinte és kedves veled; meg fogsz lepődni, hány ugyanolyan „hibát” követtetek el mások is…
Nézd másként!
Olyan sok malőrt lehet elkövetni, hogy kár lenne egész nap azon aggódni, miben voltál rossz. Nehéz, főleg, ha egyébként maximalista vagy, de az egész felfogásodat meg kell változtatnod anyukaként. Ne az lebegjen a szemed előtt, amikor elvesztetted a türelmedet és engedtél a hisztinek, vagy éppen lekiabáltad a fejét, mert húszadszorra sem fogadott szót. Gondolj arra, hogy mindennél jobban szereted, hogy amikor szót fogadott, megdicsérted, a duzzogást milyen remekül kompenzáltad. A gyermekek sokkal jobban tisztában vannak az érzelmeiddel, mint a tetteiddel – ezt kell szem előtt tartanod.
Próbáld lazán venni a negatív dolgokat, hiszen lényegében nem is olyan fontosak. Nem számít annyira, ha kicsit később mentek a játszótérre, ha picit hisztizik, amiért nem kapja meg a boltban a csokit, vagy a játszószobában nem minden baba és kisautó sorakozik katonarendben…
