Az egymillió jelzés rengetegében…
Három évtizede még egymillió testbeszéd-jelzésről, jelről adtak számot a kutatók – ami mára egészen biztosan bővült, gazdagodott. Ám, ha maradnánk is e mellett a nem csekély egymilliós jelzésszámnál, akkor is akadna bőven alkalmunk eltévedni ebben a jelrengetegben. Hogy hogyan viszonyulunk, miként reagálunk folyamatos emberközi forgolódásaink közepette; hogy az észrevételezett vagy elleplezett: dörzsi szivacs, smirgli, csiszoló, ráspoly vagy rózsatüske testfelszínű sorstársaink bőrünket kisebb-nagyobb erejű bőrhasogató aktusai hogyan hatnak ránk, az egy sor tényezőtől is függővé válhat.
Például minden ember esetében: adott egy családi/nevelői háttér, egy kulturális közeg, egy egyéni világszemlélet, tapasztalatok és korábbi benyomások emlékgyűjteménye, amelyek jelentősen befolyásolhatják, hogy e testdörzsölések közepette felszisszenünk, avagy inkább legyintünk. Hogy látványos és hangos sebtapogatásba kezdünk, vagy az otthon magányába burkolódzva nyalogatjuk sebeinket. Esetleg szakemberhez fordulunk, hogy kezelje felsértett bőrünket (lelki sebeinket, mentális horzsolásainkat). Eldönthetjük, mit választunk, hogy melyik opció testhezálló.