A testbeszéd-elemzés árnyékos oldala
A testbeszéd-elemzés bizonyos esetekben kétségtelenül hasznosnak bizonyul, ilyen például a tipikus negatív vélelmezést, unatkozást, egyet nem értést, ellenkezést magán hordozó karkeresztezés-gesztus is. Ám a túlzott mértékű elemzés könnyen átdobhat bennünket a ló nem feltétlenül kedvező, árnyékos oldalára. Emlékszem arra a pillanatra, amikor első alkalommal (egyben az utolsóval is) belekezdtem a Lie to me (magyarul a címe: Hazudj, ha tudsz!) krimisorozat nézésébe. Pontosan fel tudom idézni az ellenszenvet, amikor azt láttam, hogy egy morózus, „majdnem mindent tudok” tekintettel büszkélkedő főszereplő, Dr. Cal Lightman hogyan leplezi le egy kihallgatószoba reflexiós üvegén innen a bűnelkövetőt egy-egy testmozdulat alapján.
Ilyenkor még csak védekezni sincs lehetősége a gyanúsítottnak, mondván, hogy eltestszóltam magam… Mert a lézerszemű, csalhatatlan szimatú, akkurátus elemzőképességű géniusz fordítása nem tartozik a „tükör által homályosan” látás kategóriába. Aztán a gyanúsítottból elítélt lesz, és jól megnézheti magát. Mindeközben a testbeszéd-fordító zseniben a kétkedés még nyomokban sem található. Tévedhetetlen…