Egyszerű? Ez a jelző mérföldekre helyezkedik el, ha az emberi kapcsolatok megítélése kerül szóba. Néha azon töprengek, csoda, hogy egyáltalán képesek vagyunk olyasmire, amit nemes jóindulattal ekként neveztünk el: társalgás, kommunikáció, párbeszéd vagy eszmecsere. Legszívesebben fordítóknak vagy kódfejtőknek nevezném ezeket a megnyilvánulásokat.
VIDEO Nyári horoszkóp: Mit hoznak idén nyáron a csillagok?
Hiszen mi is történik? Minden alkalommal le kell fordítanunk, hogy adott ember miről mit gondol. Át kell préselnünk saját szűrőrendszerünkön, egyéni látásmódunkon, értékrendünkön a hallottakat. A kommunikációs folyamat bevett kezdeti szakaszában általában egy olyan témáról esik szó, mellyel nem lőhetünk mellé, mely mindannyiunkat érint, és a legkevésbé sem tetszünk személyeskedőknek, vájkálódóknak – ilyen a jó öreg időjárás-téma is. Olyan ez, akár a lepedőakrobatizmus petting fázisa, amikor: 1. felmérjük a „terepet”, 2. megvizsgáljuk, van-e a beszélgetésre kiszemelt félnek egyáltalán kedve ahhoz, hogy szóba elegyedjen velünk, gusztusa a velünk való társalgáshoz, 3. esetlegesen el kezdünk beljebb evezni a kommunikáció nem mindig zavartalan, ám gyakran mély vizeire.
A sorok között meglapuló „lényeg”
Mindeközben figyelembe kell vennünk, hogy, meglehet, látszólag teljesen „átlagos” (ha van egyáltalán ilyen…) témákba vágtunk bele információcserés prológusunkban, meg kell tanulnunk a sorok (ez esetben szótöredékek, mimika, hanglejtés, tekintet, beszédtempó stb.) között is olvasni. Fordítunk. Dekódolunk. Bár nem csekély annak az esélye sem, hogy fordítás helyett ferdítés lesz megfeszített elme- és beszédmunkánk foganata. Ilyenkor villámlik relatíve nyugodt hétköznapjainkba a félreértésekből adódó kényelmetlenség, feszültség, leplezetlen düh, vagy a fokozatos kapcsolatkihűtési stratégia életbe lépése. Ez utóbbi passzív- agresszív magatartásként szerepel, és teszi szilánkossá a légkört körülöttünk.