Ez nem gyengeség és nem is udvariatlanság, hanem egy nagyon régi, a túlélésünket szolgáló mechanizmus, amit az idegrendszerünk önállóan, a tudatos akaratunktól függetlenül indít be.
Stephen Porges amerikai pszichofiziológus polyvagális elmélete szerint a bolygóidegünk, vagyis a vagus ideg folyamatosan figyeli a környezetünket, és másodpercek alatt eldönti, biztonságban vagyunk-e. Egy felemelt hang, egy éles mondat a mi agyunk számára sokszor ugyanazt a vészjelzést adja le, mint egy valódi veszélyhelyzet, és a szervezet attól függően reagál, hogy menekülésre, harcra vagy épp lefagyásra van-e felkészülve. Sokaknál ez utóbbi, a lefagyás az alapértelmezett válasz, és ezt a testünk jelzi, jóval azelőtt, hogy a fejünkben bármi megfogalmazódna.
1. Elakad a hangod
A legismertebb jel, amikor valaki emelt hangot hall, és abban a pillanatban mintha kihúznák alóla a talajt. Olyan egyszerű mondatok sem jutnak eszébe, mint hogy „várj” vagy „figyelj”, pedig máskor percekig tudna érvelni ugyanarról a témáról. Ez nem figyelmetlenség és nem is bénultság a klasszikus értelemben, hanem az agy beszédközpontjának ideiglenes háttérbe szorulása, miközben az ősibb, túlélésért felelős területek veszik át az irányítást. Olvass még a témában
A test ilyenkor szó szerint azt üzeni, hogy most nem a megfogalmazás a feladat, hanem a veszély túlélése.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
