Nagy hatással volt rám a szülés után is
Két hónapig voltam kórházban. A 30. héttől a 38.-ig. A vége felé már mindenem fájt a kórházi ágy matraca miatt, és féltem, hogy a baba születése után a cukorbetegségem megmarad. Tartottam attól is, hogy mi lesz a kisbabám sorsa. Vajon alacsony cukorértéket mérnek nála? Kis súlyú lesz? Vagy épp nagyra nő? Tele voltam kételyekkel és félelemmel, de a kezdeti döntésemet nem másítottam meg, mindennek a jó oldalát néztem. A szobatársak cserélődtek mellettem az idő alatt, mindenkivel jó kapcsolatban maradtam. Igyekeztem bennük tartani a lelket. Éjszaka viszont küzdöttem a könnyeimmel.
A tervezett szülés előtt még beadtam magamnak egy adag inzulint, és azt reméltem, soha többé nem kell ezt tennem. A császármetszés, némi komplikációtól eltekintve sikeres volt, de még két napig nem láthattam a kislányomat. Én az intenzívre kerültem, ő a csecsemőosztályra. Makkegészséges volt, gyönyörű. Én pedig boldog, hogy megúsztuk mindketten.
A cukorbetegség nem játék. Akkor sem, ha terhesség alatt jelentkezik, és akkor sem, ha a normál diabéteszről beszélünk. Az én esetem szerencsés, mert a szülés után nem maradt meg a magas cukor, az inzulin, és nem kell folyton diétáznom. Ettől eltekintve figyelek magamra, az egészségemre, arra, hogy mit eszem, mikor és mennyit. Ez a minimum, amit megtehetek azért, hogy idősebb korban ne alakuljon ki a 2-es típusú cukorbetegség, ami gyakori azoknál az anyukáknál, akik terhességi diabétesszel küzdöttek. Olvass még a témában
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
