A társadalmi félelmek és a bűntudat
Az a félelem, hogy a későn szülővé vált felnőttek nem lesznek ott elég sokáig gyermekük életében, hogy nem tudják megadni nekik mindazt, amit egy fiatalabb szülő nyújthatna, sokakat kínoz. Azonban, ha ezt a kérdést pszichológiai szempontból megvizsgáljuk, akkor rájöhetünk, hogy ennek a félelemnek sokkal inkább társadalmi és kulturális gyökerei vannak, mint biológiai.
Az elvárás, hogy a szülői szerepet a lehető legfiatalabb korban kell betölteni, manapság már egyáltalán nem biztos, hogy helyes.
Valójában, amikor valaki túl sokat aggódik az életkora miatt és a jövőbeli bizonytalanságokra fókuszál, akkor elfeledkezik arról, hogy az érzelmi és pszichológiai felkészültség sokkal fontosabb, mint hogy hány évesen alapít családot. Olvass még a témában
Az idősebb szülők pl. gyakran sokkal biztosabban kezelik a rizikós kérdéseket, a kapcsolatokat, biztosabb lábakon állnak anyagilag és képesek a nehéz helyzetekben is helyes döntéseket hozni.
Az életkor önmagában nem jelenti azt, hogy valaki ne lenne képes szerető, gondoskodó és aktív szülővé válni. Az élettartamra vonatkozóan sem csupán az számít, hogy hány évet élünk, hanem az is, hogy hogyan.
Az egészségünk, a mentális jólétünk és a családi kapcsolataink mind hozzájárulnak ahhoz, hogy erősebb szülői jelenlétet tudjunk biztosítani – ez viszont nem feltétlenül korfüggő gondolat.
A legjobb szülő sosem a legfiatalabb, hanem a leginkább jelenlévő szülő. Az érzelmi biztonság, a szeretet és a bölcsesség azok a tényezők, amelyek valóban segítenek egy erős, egészséges családot kialakítani.