A társadalmi elvárások arra is rávilágítanak, hogy „van egy ideális időszak” a szülővé válásra, és ha ezt kihagyjuk, akkor talán már túl késő. Ha pedig egyáltalán nem akarunk gyereket… na, arról ne is beszéljünk!
Amikor mi úgy döntöttünk, hogy családot alapítunk, jóval fiatalabb voltam, mint a mai átlag. Ennek ellenére éppúgy megéltem számos pozitív és a negatív szülői tapasztalást. Aláírom, hogy a „korai” (csaknem 28 éves voltam) szülővé válásnak megvannak az előnyei, de az is nyilvánvaló számomra, hogy nem mindenkinek adatik meg, hogy akkor és úgy legyen anya, ahogy és amikor tervezi.
A tökéletes szülői életkor mítosza
A legtöbben úgy nőttünk fel, hogy a társadalom azt sugallta, van egy ideális életkor, amikor a gyermekvállalás aktualitása mindent felülír. Azonban ma már tudjuk, hogy ezen elképzelések gyökerei szinte kizárólag a biológiai működésben rejlenek, és nem veszik figyelembe azt a bonyolultságot, amit az emberi élet jelent. Olvass még a témában
Az, hogy mikor válunk szülővé, nem csupán a testünk állapotától függ, hanem számos érzelmi, pszichológiai, szociológiai tényezőtől – jó esetben.
S. Fenella Das Gupta (aki pszichológusként termékenységi kérdésekre szakosodott) szerint sokan hajlamosak arra, hogy a termékenység csökkenésével kapcsolatos aggodalmaikra alapozva tekintsenek a „késői” gyermekvállalásra. Manapság azonban tudjuk, hogy a tudományos fejlődés és a társadalmi struktúrák változása megkérdőjelezi a biológiai alapú szemléletet.
A termékenység csökkenésével egyetérthetünk, de ez önmagában nem jelenti azt, hogy valaki automatikusan hátrányba kerül, ha később dönt úgy, hogy szülő lesz.
Az érzelmi érettség, a pénzügyi stabilitás és a pszichológiai háttér mind olyan tényezők, amelyek az idősebb szülők számára előnyt jelenthetnek. Az életkoruk miatt ők képesek lehetnek nagyobb tudással, rálátással kezelni a szülői kihívásokat. Jellemzően türelmesebbek és stabilabbak, ami lehetővé teszi számukra, hogy biztonságos és szeretetteljes környezetet biztosítsanak a gyermekük számára.
(Persze, ez sem aranyérvényű gondolat, sok esetben a másik véglet igaz. Ez pedig újra csak azt bizonyítja, hogy nem lenne szabad bármi alapján rangsorolnunk az ideális kort a várandósságot tekintve.)
