Tápszer kontra anyatej
Rendkívül összetett és szerteágazó kérdésről van szó, pusztán lelki vonatkozás szempontjából is. A szoptatás lélektani háttere nagyon meghatározó a sikerességet tekintve. Lehetnek olyan egyéni pszichés elakadások (pl. kötődési nehézségek, női identitás problémák, testkép zavarok, önértékelési gondok), családi örökségek vagy transzgenerációs hatások, amik akadályt képezhetnek.
Ha a lelki seb találkozik azzal a társadalmi elvárással, hogy szülés után a nő iparkodjon mielőbb visszanyerni alakját és korábbi testsúlyát – különben elveszítheti vonzerejét és egyben párkapcsolatát –, vagy a nőiségének legfőbb meghatározója a melle, akkor könnyen eshet a választása a tápszerre a szoptatás helyett.
A tápszert emellett rendkívül vonzóvá teszik a vizualitásra ható prospektusok, a gusztusos termékminták, a tv-reklámok, melyekben szép, kisimult arcú anya eteti cumisüvegből kiegyensúlyozott, boldog babáját. Közben pedig a szoptatásról készült fotók, a babák igény szerinti, azaz bárhol és bármikor történő megszoptatása sok esetben még mindig társadalmi megütközést vált ki. Olvass még a témában
„Anyaként úgy vélem, nincs biztonságosabb, megnyugtatóbb és kényelmesebb annál, mint hogy mindig és minden körülmények közt meg tudom szoptatni a gyermekemet. Ha éhes, ha szomjas, ha fájdalma van, ha aludni vágyik, az enyhet adó anyamell és benne a meleg anyatej, aminél az ember nem tud tökéletesebbet megalkotni, mindig rendelkezésre áll. Pszichológusként azonban látom, hogy az utóbbi 50-60 évben a világ legtermészetesebb dolgát megbonyolítottuk.
Sajnálatos módon sok országban – és ez alól hazánk sem nem kivétel – tabuként, zavarba ejtő titokként kezelik a szoptatás kérdését, különösen akkor, ha az etetésben nem egy egészen apró csecsemő részesül. Sokan teljesen ledöbbennek, amikor megtudják, hogy evolúciósan akár 7 éves korig is indokolt lehet a szoptatás – ami természetesen nem jelenti azt, hogy egy kisiskolás gyermeket ily módon kell táplálni. Ekkor a szoptatás már nyilván nem is igazán az étkezésről szól, hanem az anya-gyermek kapcsolat ápolásáról, a kötődés kialakításáról, a biztonságérzet megteremtéséről. A természetes elválasztás egyébként 2,5-7 éves kor közé tehető, ami erős ellentétben áll a világban mutatkozó tendenciákkal” – mondta Németh Zsófia klinikai szakpszichológus.
Változó szokások
Ami a világban lezajló változásokat illeti, általánosan jellemzőnek tekinthető, hogy a modernizálódás hatására a szoptatási időszak is fokozatosan rövidül. Ez még azokban az országokban is megfigyelhető, amik alapvetően a tradicionális értékekre építenek. Egyre több nő szül kórházakban, ami bizonyos szempontból szerencsés, de ez a változás összefüggést mutat a szoptatási időszak lerövidülésével, így természetesen a tápszeres táplálás emelkedésével. A nőknek eleve csak egy része kezdi meg a szoptatást, de a 6 hónapos korban még kizárólag anyatejjel táplált gyermekek aránya rendkívül alacsony.
Ennek nyomán már nem meglepő, hogy az egyéves kor felett is szoptatók aránya gyakorlatilag elenyésző. „Az utóbbi időben enyhe növekedés a fejlett országokban, magasabb képzettségű anyák körében észlelhető – ez részben az olyan egészségügyi kampányoknak köszönhető, mint amilyen A szoptatás hete is. Ezekenaz alkalmakon megpróbálják felhívni az anyák figyelmét arra, hogy a marketing hatása alól a tápszerek sem jelentenek kivételt. Sajnos az elmaradottabb országokban különösen könnyen ér célt a reklámtevékenység, és még azok a nemzetek is felhagynak a szoptatás jelentette hagyományokkal, akik idáig ragaszkodtak az évezredek óta jól működő rendszerhez.”
A szoptatás kultúrája
A kulturális szempontokat vizsgálva először is azt kell figyelembe vennünk, hogy vajon inkább a biológiának, vagy a kultúrának, vallásnak kellene meghatároznia a szoptatást? A válasz egyértelműnek hat, mégis úgy tűnik, a kulturális sajátosságok sokkal lényegesebbnek bizonyulnak, mint a szoptatás kínálta előnyök.
