A WHO ajánlása szerint a kisbaba számára hat hónapos koráig a kizárólagos anyatejes táplálás az ideális, majd a hozzátáplálás mellett lehetőség szerint kétéves koráig érdemes folytatni a szoptatást, vagy akár tovább is. A szoptatással kapcsolatban az átlagember mégis inkább csecsemőt vizualizál, mintsem már járni, akár beszélni tudó kisgyermeket. Noha a szoptatás jótékony hatásait – anyára és gyermekre nézve egyaránt – talán senki sem vitatja, a hosszan tartó szoptatásról megoszlanak a vélemények. A témát Németh Zsófia klinikai szakpszichológussal jártuk körbe.
Mit gondolsz, mi az oka, hogy az általános társadalmi vélekedés általában negatív a hosszan tartó szoptatással kapcsolatban?
A kérdés megválaszolására szociológus vagy szociálpszichológus lenne igazán kompetens, nekem inkább pszichológiai szempontú elképzeléseim vannak. Azt tapasztalom, hogy a hosszan szoptató anyák kvázi földalatti mozgalmat folytatnak, láthatatlanok, hiszen akár már a totyogókkal is megbeszélhető, hogy nyilvános helyen, például a játszótéren nem, inkább majd otthon szopizunk, ezért is tűnhet úgy a társadalom számára, hogy évekig tartó szoptatás csak elvétve fordul elő. Pedig ne gondoljuk, hogy ez egy ritka dolog!
A féléven túli, uram bocsá’ egy éven túli szoptatásról nem illik beszélni, zavarba ejtő, ellenállást, negatív ítéletet vált ki a környezetből. Amit nem ismerünk, attól félünk, amitől félünk, azt hajlamosak vagyunk elutasítani, elhárítani vagy akár megtámadni. Nyilván minden negatívan vélekedő embernek megvan a maga egyéni, sajátságos oka arra, hogy miként alakult ki a hosszan szoptatással kapcsolatos véleménye.
A nagy érzelmi, indulati töltet sejtethet traumákat, frusztrációt, tudattalan vágyakat. A totyogók vagy óvodáskorú kisgyermekek szoptatását időnként bizarrnak, sőt perverznek címkézik, pedig az, hogy ki meddig szoptat, csak és kizárólag az adott anya-gyerek párosra tartozik, azt az ő közös igényeik szabják meg.
A másik gondolatom erről az, hogy a szoptatáshoz mindenki ért, az emberek kompetensnek érzik magukat ítéletet mondani, jogot formálnak arra, hogy meghatározzák, ki meddig szoptathat, hiszen a szoptatás elvileg természetes, egyszerű és mindennapi. Ám ha valaki elmélyül a témában, azzal szembesül, hogy ez egy rendkívül sok komponensű, sokrétű szakterület.
Számos aspektusa van a táplálástól kezdve az immunrendszerre gyakorolt hatáson, az anya-gyerek kötődésen, a fájdalomcsillapításon, a stresszoldáson keresztül egészen a generációkon át ívelő hatásokig.
A pszichológusok körében mennyire jellemzőek a véleménykülönbségek a hosszan tartó szoptatással kapcsolatban?
A szakmai véleménykülönbségek a láthatatlanságból (is) eredhetnek, hiszen a szakember már az anomáliával, zavarral találkozik. Minden eset és helyzet egyedi. A szakember felelőssége abban rejlik, hogy ítélet- és prekoncepció mentesen, a klienssel közösen járják körül a kialakult problematika okait, tüneteit és lehetséges megoldásait.
A könnyebb emészthetőség érdekében talán az együttalvást hoznám analógiának. Az együttalvás előnyei szintén alátámaszthatók már kutatási eredményekkel, de érdemes átgondolni, hogy mi a funkciója, szerepe az adott család egyedi és specifikus életében. Az együttalvás mindaddig pozitív, míg például a gyermek családi ágyban altatása nem a párkapcsolati zűrzavar elmaszkolását szolgálja, hanem egy jól funkcionáló párkapcsolat mellett minden családtag közös igényét elégíti ki.
Az általános megrökönyödés mellett olyat is olvastam már, hogy későbbi függőségekkel, étkezési problémákkal is összefüggésbe hozzák a hosszan tartó szoptatást. Van-e realitása ezeknek?
Addiktológiában jártas és képzett kollégáim bizonyára megerősítenének abban, hogy bárcsak ilyen könnyen meg lehetne magyarázni a szenvedélybetegségek kialakulását. Ez nem ilyen egyszerű és semmiképpen sem fekete és fehér, a szenvedélybetegségek kialakulása multifaktoriális, több tényezős, több elméleti megközelítés is létezik.
Egyik aspektus valóban lehet az orális késztetések kielégítetlensége vagy túlelégítettsége. Ha a szoptatás időtartamán múlna, akkor elég lenne beállítani egy optimális leválasztási időpontot, és nem lenne több nikotinista, alkoholizmusban szenvedő ember a világon. Ugyanez vonatkozik az étkezési zavarokra is. Egy hosszútávon szoptató édesanya gyermeke nem lesz alkoholista vagy bulimiás pusztán az évekig tartó szoptatás miatt.
Beszélhetünk egyáltalán hátrányokról a hosszan tartó szoptatással kapcsolatban?
Azt gondolom, hogy általánosságban bátran kimondhatjuk, hogy amennyiben a hosszan szoptatás a gyermek és az édesanya közös igénye, tehát ez az igény kiegyensúlyozott és nem tolódik egyik vagy másik fél irányába (főképp az anya tudattalan, túlzott és domináló, kontrolláló igénye irányába), úgy nem lehet kártékony vagy ártalmas, viszont sok előnnyel, minőségi hozadékkal jár.
Melyek az előnyei?
Nagyon fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy rengeteg kutatás foglalkozik a szoptatás és a hosszú távú szoptatás pozitív hozadékaival, melyekről sajnos keveset olvashatunk, hallhatunk a széleskörű médiában. Nem pusztán az anyatejes táplálás élettani, immunológiai hatásáról van szó, hanem a szoptatásnak az anya-gyerek kapcsolatra, kötődésre, értelmi és érzelmi intelligencia fejlődésére gyakorolt markáns jótékony befolyásáról.
A hosszan szoptató édesanyák konfliktusmentesebb dackorszakról, érzelmi stabilitásról, zökkenőmentesebb bölcsődei, óvodai beszoktatásról, szociális érzékenységről szoktak beszámolni.