Életmód / Család

A szoptatás kultúrája – Hol, mikor, meddig?

Néhány évtizeddel ezelőtt az édesanyákat szülés után a család nő tagjai segítették, támogatták, ami sokkal közvetlenebb és biztonságosabb körülményeket jelentett a szoptató kismamák számára, mint amit manapság a kórházak legtöbbször kínálnak. Napjainkban gyakori gond az is, hogy a szoptatást negatív irányba befolyásolja a választás lehetősége. A tápszerre már nem az életben maradás egy lehetséges eszközeként tekintenek, hanem egyre többször kifejezetten keresett opció a szoptatás kiváltására. Erről a lényeges változásról beszélgettünk Németh Zsófia klinikai szakpszichológussal.

Tápszer kontra anyatej

Rendkívül összetett és szerteágazó kérdésről van szó, pusztán lelki vonatkozás szempontjából is. A szoptatás lélektani háttere nagyon meghatározó a sikerességet tekintve. Lehetnek olyan egyéni pszichés elakadások (pl. kötődési nehézségek, női identitás problémák, testkép zavarok, önértékelési gondok), családi örökségek vagy transzgenerációs hatások, amik akadályt képezhetnek. Ha a lelki seb találkozik azzal a társadalmi elvárással, hogy szülés után a nő iparkodjon mielőbb visszanyerni alakját és korábbi testsúlyát – különben elveszítheti vonzerejét és egyben párkapcsolatát –, vagy a nőiségének legfőbb meghatározója a melle, akkor könnyen eshet a választása a tápszerre a szoptatás helyett. A tápszert emellett rendkívül vonzóvá teszik a vizualitásra ható prospektusok, a gusztusos termékminták, a tv-reklámok, melyekben szép, kisimult arcú anya eteti cumisüvegből kiegyensúlyozott, boldog babáját. Közben pedig a szoptatásról készült fotók, a babák igény szerinti, azaz bárhol és bármikor történő megszoptatása sok esetben még mindig társadalmi megütközést vált ki.

„Anyaként úgy vélem, nincs biztonságosabb, megnyugtatóbb és kényelmesebb annál, mint hogy mindig és minden körülmények közt meg tudom szoptatni a gyermekemet. Ha éhes, ha szomjas, ha fájdalma van, ha aludni vágyik, az enyhet adó anyamell és benne a meleg anyatej, aminél az ember nem tud tökéletesebbet megalkotni, mindig rendelkezésre áll. Pszichológusként azonban látom, hogy az utóbbi 50-60 évben a világ legtermészetesebb dolgát megbonyolítottuk.

Sajnálatos módon sok országban – és ez alól hazánk sem nem kivétel – tabuként, zavarba ejtő titokként kezelik a szoptatás kérdését, különösen akkor, ha az etetésben nem egy egészen apró csecsemő részesül. Sokan teljesen ledöbbennek, amikor megtudják, hogy evolúciósan akár 7 éves korig is indokolt lehet a szoptatás – ami természetesen nem jelenti azt, hogy egy kisiskolás gyermeket ily módon kell táplálni. Ekkor a szoptatás már nyilván nem is igazán az étkezésről szól, hanem az anya-gyermek kapcsolat ápolásáról, a kötődés kialakításáról, a biztonságérzet megteremtéséről. A természetes elválasztás egyébként 2,5-7 éves kor közé tehető, ami erős ellentétben áll a világban mutatkozó tendenciákkal” – mondta Németh Zsófia klinikai szakpszichológus.

Változó szokások

Ami a világban lezajló változásokat illeti, általánosan jellemzőnek tekinthető, hogy a modernizálódás hatására a szoptatási időszak is fokozatosan rövidül. Ez még azokban az országokban is megfigyelhető, amik alapvetően a tradicionális értékekre építenek. Egyre több nő szül kórházakban, ami bizonyos szempontból szerencsés, de ez a változás összefüggést mutat a szoptatási időszak lerövidülésével, így természetesen a tápszeres táplálás emelkedésével. A nőknek eleve csak egy része kezdi meg a szoptatást, de a 6 hónapos korban még kizárólag anyatejjel táplált gyermekek aránya rendkívül alacsony.

Ennek nyomán már nem meglepő, hogy az egyéves kor felett is szoptatók aránya gyakorlatilag elenyésző. „Az utóbbi időben enyhe növekedés a fejlett országokban, magasabb képzettségű anyák körében észlelhető – ez részben az olyan egészségügyi kampányoknak köszönhető, mint amilyen A szoptatás hete is. Ezekenaz alkalmakon megpróbálják felhívni az anyák figyelmét arra, hogy a marketing hatása alól a tápszerek sem jelentenek kivételt. Sajnos az elmaradottabb országokban különösen könnyen ér célt a reklámtevékenység, és még azok a nemzetek is felhagynak a szoptatás jelentette hagyományokkal, akik idáig ragaszkodtak az évezredek óta jól működő rendszerhez.”

A szoptatás kultúrája

A kulturális szempontokat vizsgálva először is azt kell figyelembe vennünk, hogy vajon inkább a biológiának, vagy a kultúrának, vallásnak kellene meghatároznia a szoptatást? A válasz egyértelműnek hat, mégis úgy tűnik, a kulturális sajátosságok sokkal lényegesebbnek bizonyulnak, mint a szoptatás kínálta előnyök.

Olvastad már?  Elterjedt párkapcsolati tanácsok, amik többet ártanak, mint használnak

Az elmaradottabb országokban a tápszerek elterjedése ráadásul komolyabb arányban kifejti a negatív hatásait, mint a fejlettebb országokban. Mivel sok helyen nincs megfelelően tisztított ivóvíz a tápszerek elkészítéséhez, növekszik a csecsemőkori fertőzések, halálozások aránya. Az anyatej gyakorlatilag ingyen van, a tápszerért fizetni kell: ez sok esetben megoldhatatlan nehézséget tesz az anyák, családok vállára.

A valaha szoptatott gyermekek száma aránylag magas, szinte mindenhol 90% fölötti, ez tehát azt jelenti, hogy az anyák túlnyomó többsége legalább néhány napig, hétig képes volt/akarta anyatejjel táplálni a gyermekét. Innentől azonban a Föld minden országában jelentős csökkenés figyelhető meg, leszámítva az elszeparált vidékeket és a zártabb közösségeket, ahol továbbra is általánosan jellemző a szoptatás. Néhány példa a hat hónapos korig kizárólag szoptatással táplált gyermekek arányára: Magyarországon 37%, Nepálban 59%, Ausztriában 9%, Kanadában 14%, Amerikai Egyesült Államokban 4%, Svédországban 12%, Svájcban 14%, Japánban 21%, Ausztráliában 19% (az adatok a 2001 és 2009 között készített WHO felmérések eredményei).

Az igény szerinti táplálás a megoldás?

Az igény szerinti táplálás lényege, hogy az édesanya nem egy előre eltervezett rutin mentén, bizonyos időközönként szoptatja meg a gyermekét, hanem akkor, mikor a gyermek jelzi, hogy anyatejre van szüksége. 

„Amennyiben a baba igény szerint szophat, és a hozzátáplálást is az igényei mentén kezdi meg az édesanyja valamikor 6 hónapos kora után, akkor igény szerint szopizó, a maga ütemében leválasztódó totyogóvá, esetleg kisgyermekké válik. Azt tapasztalom, hogy talán nagy átlagban ez kb. 2-3 éves kor között történik meg párhuzamosan a személyiségfejlődés önállósodással jellemezhető szakaszával. Nyilván vannak korábban, illetve később leválasztódó gyermekek is, hiszen egyedi sorsokról, családi mintázatokról van szó. Amíg a szoptatás a gyermek és az anya közös igénye, addig egy természetes magánügyről beszélünk.

Az anyának addig van teje, amíg szoptat, hogy ezt meddig teszi, az rengeteg tényezőtől függ, pl. szüléstörténet, saját szoptatástörténet, védőnőtől kapott tájékoztatás, informálódás, gyermekorvos szemléletet, környezet által biztosított támogatás, párkapcsolat, szoptatás közben keletkező érzések és így tovább. A szoptatás során azonban – akár a kezdetekben, akár a későbbiekben – előfordulhatnak nehézségek, amik segítséget igényelnek. Van segítség! Amennyiben a közvetlen közeledben nincs senki, akire számíthatnál, akkor jó, ha tudod, hogy Magyarország minden régiójában elérhetők szoptatási tanácsadók, a lll.hu oldalon pedig minden édesanya szakmailag hiteles, közérthető és naprakész információkhoz juthat” – tanácsolja a szakértő.

A cikk a JátékNet támogatásával készült.

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást