Minden szerelemnek megvan a saját természetes időtartama. Van, amikor csak néhány hónap, vagy év adatik meg számunkra, és van úgy, hogy a szerelem kitart egy életen át. Sokan azt gondolják, hogy a szerelem magától értetődően mindig velünk van, olyan akár a nap, a tengerek, vagy a mezőn a vadvirágok, hogy gondos odafigyelés, és ápolás nélkül is örökre, természetesen szép marad.
VIDEO Nagy éves horoszkóp 2025: így alakul az éved személyes és munkahelyi fronton
A szakítás nem kudarc. Kell, hogy legyen annyi kurázsi az emberben, hogy méltósággal, és emelt fővel lezárjon valamit, ami nem működött, hátrahagyja a fájdalmakat, és magával vigye a kapcsolatból azt, ami szép volt. Kell, hogy legyen annyi erő, és érzelmi érettség valakiben, hogy azt tudja mondani, mi nem egymás útjai vagyunk, nekünk soha nem lesz megingathatatlan társszerelmünk. Mi soha nem fogunk összecsiszolódni, és nem fogunk egy irányba tekinteni, és soha nem fogjuk együtt végigjárni a hosszú utat, hogy ráncos kezeink összekapcsolódjanak. Mi nem fogunk soha együtt rábólintani a tényre, hogy a teljes élethez szövetség kell. Mert a mi kettősünk nem éri meg a hajnalt sem, és ezért kár sajogni, sírni, inkább egykori szerelmünkből vegyük ki, ami szép volt, épülésünket szolgálta, és tegyük fel kiemelt helyre, az emlékek polcára.
Senki nem fog minket máglyán elégetni, nincs megbélyegzés, nincs skarlát betű. Inkább legyünk büszkék, hogy meghoztuk a döntést, végigcsináltuk és kiléptünk. Nem maradtunk benne a kapcsolatban, mint egy nyikorgó, rozsdás, leszakadni készülő hintában, amiből csak idő kérdése, mikor zuhanunk ki.
A szakítás nem szégyen, nem kudarc. Az eljegyzés felbontása – túl a szívfájdalmon – semmilyen megbélyegzést nem jelent. Nem szemérmetlen, szégyenletes, sajnálnivaló. Eddigi világunk darabokra hullott. De a világon kívüli, nyomorult érzés idővel enyhül, tudnánk-e belőle előnyt kovácsolni? Figyelmeztetést kaptunk-e kibírhatatlannak tűnő keserűséggel, azt, hogy változnunk kell és változtatnunk. Nagyfokú érzelmi érettségre vall, ha azt is meg tudjuk fogalmazni már, hogy mire nincs szükségünk.
A szakítás utáni állapot lehetőség a tisztánlátásra, a lelkiismeretünkkel való számvetésre. Mit rontottunk el? Egyáltalán elrontottunk valamit? Mit nem adtunk meg a másiknak, és mit hiányoltunk a kapcsolatból? A szakítás utáni állapot a lélek lecsendesülésének folyamata. A folyamat végén az érzelmek leülepednek bennünk, és eljutunk odáig, hogy úgy érezzük, a fájdalom ellenére mégis magunkkal vittünk valami fontosat, ami későbbi épülésünket szolgálja.
A cikk folytatódik, lapozz!