Nem merek szakítani, mert „mit szól majd a világ” és mert nem ez volt a „terv”

Nem merek szakítani, mert „mit szól majd a világ” és mert nem ez volt a „terv”

Címlap / Szerelem / Párkapcsolat / Nem merek szakítani, mert „mit szól majd a világ” és mert nem ez volt a „terv”

Minden szerelemnek megvan a saját természetes időtartama. Van, amikor csak néhány hónap, vagy év adatik meg számunkra, és van úgy, hogy a szerelem kitart egy életen át. Sokan azt gondolják, hogy a szerelem magától értetődően mindig velünk van, olyan akár a nap, a tengerek, vagy a mezőn a vadvirágok, hogy gondos odafigyelés, és ápolás nélkül is örökre, természetesen szép marad.

Akiknek egy életen át tartó szerelem adatott meg, azok a legszorosabb, és legmagasabb szintű szeretetkapcsolatban élnek, és finoman csiszolódtak egymáshoz az idő során, mint édesvízi kövek. Egymás mellett úgy léteznek, hogy a másik is kap levegőt, és van elegendő élettere. Nem sodródnak el egymástól, ellenállnak természeti és emberi erőknek, megtalálták a szeretet egyensúlyát, és megtanulták egymást. Az ilyen szerelmet irigyen, féltékenyen figyeljük, és magunknak is ilyet képzelnénk, de a szerelmi társasjátékban végzetesen bután és inkompetensen viselkedünk, hibát hibára halmozunk.

Belehajtjuk a fejünket a konvencionális világ elvárásainak ölébe, tesszük, amit elvár és diktál a szűk család, a biológiai óránk, és a társadalom. Ujjunkon eljegyzési gyűrű, máris kipipálva egy rubrika a női lét lépcsőfokainak teljesítménytáblázatán, hisztérikus, virtuális lánysikolyok a közösségi hálón, kommentlavina, és lájkcunami. Hátradőlünk, hiszen megállíthatatlanul zakatolunk a Boldog Élet nevű állomás felé. Ilyen egyszerű lenne?

Férjhez megyünk, és boldogan élünk, míg meg nem halunk? Persze, hiszen eszünk ágában sincs tövisbokros ösvényeken bukdácsolva botorkálni a napsütötte tisztás felé – és ez a helyzet most kínálja magát, élnünk kell vele, meg kell ragadnunk a pillanat grabancát. De miért érezzük úgy mégis, hogy az ujjunkra húzott gyűrűvel véget ért eddigi életünk? A gyűrű finom kidolgozású, egyszerű, véset nélküli darab, mégis idegennek tetszik, túl feltűnő, túlságosan kihívó – zavartan, idegesen forgatjuk, és bár nem hiszünk a jelekben, most jöhetne valami, amitől könnyű volna a döntés.

Kettéválik az út, melyiken induljunk el?

Kudarc-e a szakítás, elbuktunk-e női létünk első, nagy megmérettetésén? Vagy hajtsunk fejet a társadalmi elvárásoknak, és hazudjunk önmagunknak, és másoknak egy életen át? Mert van úgy, hogy egy egész életet leélünk az igazság elferdített, vagy teljesen elhallgatott változatával, szépítünk, finomítunk. Mielőtt a külvilág elé tárjuk valódi életünket, retusálunk egyet rajta, mint egy előnytelenre sikerült fotón. Megszerkesztjük, szépre változtatjuk, hogy mi is beleférhessünk a konszolidált élet sablonba. Szerkesztünk magunk köré irigylésre párkapcsolatot, jól fizető állást, anyagi biztonságot. Senki nem veszi észre, hogy a szereplőket és a körítést mind oda montíroztuk, mert az emberek ma nem szeretnek szerencsétlen történeteket hallgatni.

A felbontott eljegyzések, széthullott családok, a bántalmazott nők, elhanyagolt gyermekek és tönk szélére került hiteltörlesztők lehangolnak, visszavetnek. A rendezett életűek klubja nem fogadja be a befizetetlen számla halmozókat, a kettétört karrierjükön kesergőket, a gyermekeiket kínlódva egyedül nevelőket. De a nyitott házasságban élőket sem, és a szeretőket is kivetik maguk közül. Nem vállalod fel a kudarcodat, végsőkig ragaszkodsz a látszat fenntartásához, kirakatházasságokban élsz, képmutató, kívülről színes, a fonákján pedig szürke kapcsolatokban. Hogy vagy? Nagyon jól, minden szuper. Valójában belül rothad az életed, vagy már egészen élettelen és üres, nem ad életjelet.

Feddhetetlen életet élsz? Csodás körmondatokban méltatod és dicsőíted a házasság intézményét, de mi lenne, ha egyszer valaki belesne a kulisszáid mögé? Mit látna akkor, ha véget ér az előadás és behúzzátok a függönyt? Akkor következne a társas magány felvonása, de ez már zártkörű. Társas magány, amiben van titkos virtuális kalandozás, szexchat, swinger, szerető, nyitott házasság, és zéró kommunikáció.

Soha meg nem valósult álmokat kergetsz, azokkal béleled körbe önmagad, olyan jó hozzábújni az álmokhoz, látod magad a jövőben, amikor végre legálisan és megérdemelten vagy örökös tagja a rendezett életűek klubjának. Vizualizálsz álomházakat, álomautókat, szép vagy, egészséges és irigylésre méltó. Amikor nagy néha kettesben önmagaddal bevallod magadnak, hogy hazugságban élsz, mindenfélét felhozol mentségedre, hogy miért nem tudod ennek a felét sem megvalósítani. Ez így megnyugtató számodra, kifelé tehát marad a színes kirakat, és a retusált kép, a photoshopolt verzió.

Nem buktam el, csak találtam tízezer utat, ami nem járható!

A pozitív újrakezdés technikájának fontosságát Thomas Edison szavai világítják meg a legérzékletesebben, amit mindannyiunknak el kellene sajátítani.

A szakítás nem kudarc. Kell, hogy legyen annyi kurázsi az emberben, hogy méltósággal, és emelt fővel lezárjon valamit, ami nem működött, hátrahagyja a fájdalmakat, és magával vigye a kapcsolatból azt, ami szép volt. Kell, hogy legyen annyi erő, és érzelmi érettség valakiben, hogy azt tudja mondani, mi nem egymás útjai vagyunk, nekünk soha nem lesz megingathatatlan társszerelmünk. Mi soha nem fogunk összecsiszolódni, és nem fogunk egy irányba tekinteni, és soha nem fogjuk együtt végigjárni a hosszú utat, hogy ráncos kezeink összekapcsolódjanak. Mi nem fogunk soha együtt rábólintani a tényre, hogy a teljes élethez szövetség kell. Mert a mi kettősünk nem éri meg a hajnalt sem, és ezért kár sajogni, sírni, inkább egykori szerelmünkből vegyük ki, ami szép volt, épülésünket szolgálta, és tegyük fel kiemelt helyre, az emlékek polcára.

Senki nem fog minket máglyán elégetni, nincs megbélyegzés, nincs skarlát betű. Inkább legyünk büszkék, hogy meghoztuk a döntést, végigcsináltuk és kiléptünk. Nem maradtunk benne a kapcsolatban, mint egy nyikorgó, rozsdás, leszakadni készülő hintában, amiből csak idő kérdése, mikor zuhanunk ki.

A szakítás nem szégyen, nem kudarc. Az eljegyzés felbontása – túl a szívfájdalmon – semmilyen megbélyegzést nem jelent. Nem szemérmetlen, szégyenletes, sajnálnivaló. Eddigi világunk darabokra hullott. De a világon kívüli, nyomorult érzés idővel enyhül, tudnánk-e belőle előnyt kovácsolni? Figyelmeztetést kaptunk-e kibírhatatlannak tűnő keserűséggel, azt, hogy változnunk kell és változtatnunk. Nagyfokú érzelmi érettségre vall, ha azt is meg tudjuk fogalmazni már, hogy mire nincs szükségünk.

A szakítás utáni állapot lehetőség a tisztánlátásra, a lelkiismeretünkkel való számvetésre. Mit rontottunk el? Egyáltalán elrontottunk valamit? Mit nem adtunk meg a másiknak, és mit hiányoltunk a kapcsolatból?  A szakítás utáni állapot a lélek lecsendesülésének folyamata. A folyamat végén az érzelmek leülepednek bennünk, és eljutunk odáig, hogy úgy érezzük, a fájdalom ellenére mégis magunkkal vittünk valami fontosat, ami későbbi épülésünket szolgálja.

VIDEO Ők lesznek 2024 legszerencsésebb csillagjegyei

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!