Minden szerelemnek megvan a saját természetes időtartama. Van, amikor csak néhány hónap, vagy év adatik meg számunkra, és van úgy, hogy a szerelem kitart egy életen át. Sokan azt gondolják, hogy a szerelem magától értetődően mindig velünk van, olyan akár a nap, a tengerek, vagy a mezőn a vadvirágok, hogy gondos odafigyelés, és ápolás nélkül is örökre, természetesen szép marad.
VIDEO Nagy éves horoszkóp 2025: így alakul az éved személyes és munkahelyi fronton
Feddhetetlen életet élsz? Csodás körmondatokban méltatod és dicsőíted a házasság intézményét, de mi lenne, ha egyszer valaki belesne a kulisszáid mögé? Mit látna akkor, ha véget ér az előadás és behúzzátok a függönyt? Akkor következne a társas magány felvonása, de ez már zártkörű. Társas magány, amiben van titkos virtuális kalandozás, szexchat, swinger, szerető, nyitott házasság, és zéró kommunikáció.
Soha meg nem valósult álmokat kergetsz, azokkal béleled körbe önmagad, olyan jó hozzábújni az álmokhoz, látod magad a jövőben, amikor végre legálisan és megérdemelten vagy örökös tagja a rendezett életűek klubjának. Vizualizálsz álomházakat, álomautókat, szép vagy, egészséges és irigylésre méltó. Amikor nagy néha kettesben önmagaddal bevallod magadnak, hogy hazugságban élsz, mindenfélét felhozol mentségedre, hogy miért nem tudod ennek a felét sem megvalósítani. Ez így megnyugtató számodra, kifelé tehát marad a színes kirakat, és a retusált kép, a photoshopolt verzió.
„Nem buktam el, csak találtam tízezer utat, ami nem járható!”
A pozitív újrakezdés technikájának fontosságát Thomas Edison szavai világítják meg a legérzékletesebben, amit mindannyiunknak el kellene sajátítani.
A szakítás nem kudarc. Kell, hogy legyen annyi kurázsi az emberben, hogy méltósággal, és emelt fővel lezárjon valamit, ami nem működött, hátrahagyja a fájdalmakat, és magával vigye a kapcsolatból azt, ami szép volt. Kell, hogy legyen annyi erő, és érzelmi érettség valakiben, hogy azt tudja mondani, mi nem egymás útjai vagyunk, nekünk soha nem lesz megingathatatlan társszerelmünk. Mi soha nem fogunk összecsiszolódni, és nem fogunk egy irányba tekinteni, és soha nem fogjuk együtt végigjárni a hosszú utat, hogy ráncos kezeink összekapcsolódjanak. Mi nem fogunk soha együtt rábólintani a tényre, hogy a teljes élethez szövetség kell. Mert a mi kettősünk nem éri meg a hajnalt sem, és ezért kár sajogni, sírni, inkább egykori szerelmünkből vegyük ki, ami szép volt, épülésünket szolgálta, és tegyük fel kiemelt helyre, az emlékek polcára.
Senki nem fog minket máglyán elégetni, nincs megbélyegzés, nincs skarlát betű. Inkább legyünk büszkék, hogy meghoztuk a döntést, végigcsináltuk és kiléptünk. Nem maradtunk benne a kapcsolatban, mint egy nyikorgó, rozsdás, leszakadni készülő hintában, amiből csak idő kérdése, mikor zuhanunk ki.
A cikk folytatódik, lapozz!
Hogyan lépj túl valakin? Pszichológusok és párkapcsolati szakértők tanácsai
