A fantáziák néha csak egyszerű elkalandozások szüleményei és semmilyen háttértartalmat nem kell tulajdonítanunk nekik. Máskor viszont nem erről van szó…
A J. J. Lehmiller a kutatásában több mint 4000 amerikai felnőttet kérdezett meg olyan intim témáról, mint amilyen a szexuális fantázia. Mit jut erről eszedbe? Általában a fantáziák kapcsán olyan vonzó személyekre, élethelyzetekre asszociálunk, amik után vágyakozunk. Egy kívánatos partner, aki elérhetetlennek tűnik, egy olyan szituáció, ami az aktuális élethelyzetünkben nem megvalósítható…
Ezek vajon a tények?
A kutatás alapján kiderült, hogy az emberek kétharmada valóban eleget tesz ezeknek a felsorolt „sztereotípiáknak”, de a fennmaradó 31%-nak más mozgatja meg a fantáziáját. Ennyien voltak azok, akik olyanokról fantáziáltak, akiket a valóságban utálnak. 3% még azt is elismerte, hogy rendszeresen olyanokra gondol izgalmi helyzetben, akiket egyenesen gyűlöl. Tehát nem ritka az ilyen jellegű fantázia.
Kik fantáziálnak a leggyakrabban olyanokról, akiket utálnak?
A sort a homo- és a biszexuális emberek vezetik, ők 35%-ban szoktak erről fantáziálni. Őket követik a magukat transzneműnek vallók 31%-kal és ennyit értek el a heteroszexuális férfiak is. A heteroszexuális nők lettek a sereghajtók a maguk 18%-ával.
De miért fantáziálunk azokról, akiket gyűlölünk?
Lehmiller az eredmények után azt is ellenőrizte, hogyan kapcsolódnak ezek a fantáziák az adott élethelyzetekhez, és személyiségjegyekhez. Arra volt kíváncsi, milyen jellegűek ezek a fantáziák, azt próbálta megfejteni, mire vezethető vissza ez a különleges tendencia.
Kiderült, hogy a fantáziák a leggyakrabban a dominanciával és a szadizmussal kapcsolódtak össze.
Ez tehát azt jelenti, hogy azok, akik egy gyűlölt személyről fantáziálnak, jó eséllyel izgatónak találják azt az élethelyzetet, amiben uralkodhatnak, hatalmat gyakorolhatnak az illető felett. Könnyen lehet, hogy a való életben erre nincs módjuk, lehetőségük, mert pl. az adott személy főnöki beosztásban tetszeleg, vagy éppen nem is ismerik személyesen (mert pl. egy híresség).
Lehmiller azt is felfedezte, hogy a fantáziák felbukkantak a mazochizmus kapcsán is, ami azt jelentette, hogy a gyűlölt személyek a szexuális fantáziában is uralkodóak maradtak, tehát a képzeletben is elnyomták azokat, akik róluk fantáziáltak. A szakértő ezt azzal magyarázta, hogy az ilyen embereknek általában alacsony az önértékelése, ami nagyobb arányban passzolhat is azokhoz, akik nem heteroszexuálisok. Az eredmények azt sugallták, hogy egyes emberek számára az önbüntetés egyik formája az, hogy olyanokról fantáziálnak, akiket utálnak. Úgy érezhetik, nem érdemelnek olyan partnert, aki szereti vagy tiszteli őket.
A személyiség szerepe és a kötődési stílus
Megtudhattuk azt is, hogy azok az emberek, akik ritkábban bonyolódnak komolyabb kapcsolatokba, tehát magasabb a kötődéskerülésük, többet fantáziáltak a gyűlölt emberekről. Ők kisebb hangsúlyt fektettek az érzelmeikre gondolatban is, ebből adódóan pedig extrémebbek voltak a fantáziáik. Hasonló eredményt produkáltak azok is, akik elmondásuk szerint 100%-ban külön tudják választani a szexet és a szerelmet.
Azok, akik a személyiségteszt alapján keresték a szenzációt és az extrémitást az életükben, többször fantáziáltak a gyűlölt személyekről. Lehmiller szerint ennek az az oka, hogy számukra a szexuális fantázia is extra izgalmat adhat, ez is lehetőséget nyújt a lázadozásra.
A szex egy megvetett egyénnel lehetőség arra, hogy a szexuális tabuk ellen lázadjunk, és a tiltott tevékenységek általában népszerűek a fantáziákban.
Az eredmények összességében azt sugallják, hogy nagyobb valószínűséggel fantáziálunk olyan partnerekről, akiket szeretünk vagy kedvelünk. Azonban nem ritka az sem, hogy olyasvalaki jelenik meg a szexuális fantáziában, akit gyűlölünk. Ez visszavezethető az egyéniségünkre, a személyiségünkre, önbizalmunkra éppúgy, mint a szexualitásunkra, vagy éppen a nemünkre. A szakértő szerint az öröm és a fájdalom összekeverésének vágya is megmutatkozhat ilyen formában, vagy egyszerűen az extra izgalom iránti vágyakozás bújik meg a háttérben.
Végül Lehmiller hozzátette: „A más iránti erős harag vagy ellenszenv potenciálisan felerősítheti a szexuális vonzalmat. A szociálpszichológusok régóta tudják, hogy az erős érzelmek összetéveszthetők a szexuális izgalmakkal.”