Nem csak arról van szó, hogy a ruhájuk színes, vagy lenge, ne adj’ isten rövid, és kivillan belőle a boka- térd- comb. A szépségről alkotott kép nem egy esetben olyan torz, hogy a nők hajlandóak meg is nyomorítani magukat, csak hogy megfeleljenek neki. Illetve nem a lányok ezeknek az akarói- hiszen a legtöbb esetben, amikor a „szépségért” folytatott küzdelmet elkezdik, még gyerekekről van szó-, sokkal inkább az őket körülvevő társadalom, és az évszázados hagyományok.
Hogy mi a szép, milyen az ideális nő, és hogy mi tetszik a férfiaknak? Ez egy nagyon relatív kérdés. Azóta, hogy az ember megjelent a földön, a nők tetszeni akarnak, és ezért nagyon sok mindenre hajlandóak.
Érdekes, hogy ha megnézzük, hol milyen megjelenés hódít, az a legtöbb esetben messze nem egyezik meg azzal, ahogyan a nők természetesen kinéznének. Ebből egyenesen következik, hogy az, aki természetes, nem is szép. Pedig nincs is annál szebb, amikor egy nő nem azon rágódik, hogy milyennek kellene lennie, hanem annak örül, hogy olyan amilyen, és ez a boldogság sugárzik belőle a külvilág felé.
Penészes szilikon a zuhanyzóban? Az éjszakai hipós trükk
Tudjuk, hiszen tanultuk, hogy a régi korokban, a Willendorfi Vénusz volt a szépség netovábbja. Vagyis egy nő akkor volt igazán kívánatos, ha a melle rálógott a zsírtól igen csak gömbölyödő pocakjára. De hát ez már régen volt- legyintenek most sokan. Ez igaz, de ha egy kicsit kitekintünk Európából, akkor azt látjuk, hogy sok helyen még mindig tartja magát ez a szépségideál. Egyes afrikai törzseknél odáig mennek, hogy konkrétan hizlalják a lány gyerekeket.
