Szellemidézés és kommunikáció a halottakkal. Légy óvatos a másvilággal!

Soha nem felejtem el az első szellemidézésemet a barátaimmal. Bekészítettünk minden létfontosságú dolgot hozzá, úgy, mint a fehér gyertyák, misztikus zene, hangulatvilágítás és egy nagy tál popcorn. Mielőtt elkezdtük, tudtuk, hogy ez csak egy újabb izgalmas program az életünkben és akkoriban elég cikinek számított félni ilyen dolgoktól, tehát a félelem legapróbb jeleit sem mutattuk egymás felé. Egy akkoriban elhunyt hírességet idéztünk meg és mire a konkrét szellemidézés elkezdődött, már be is sötétedett. Misztikusabb volt az egész, de láttam a barátaim arcán, hogy egyre jobban parázott mindenki, velük együtt én is.

Annyira belejöttünk a dologba, hogy már jeleket is kértünk a szellemektől és a véletlen, vagy az ő művük volt e, de kaptunk bőven. Éreztél már olyat, hogy mindenféle különösebb magyarázat nélkül is tudtad, hogy nem vagy egyedül a szobában? Na, ez pontosan ilyen volt.

Bár tárgyak nem mozogtak, ismeretlen zajokat hallottunk, padlásról érkező furcsa nyikorgásokat. Majd utána tudtuk meg, hogy a háznak nem volt padlása. Mindannyian éreztük, hogy furcsa energiák vesznek körül minket, de nyilván nevetséges lett volna ezt elemezni. Hazamentünk, majd otthon továbbra is ez a nyomott hangulat uralkodott rajtam még hosszú ideig.