Egy másik ember jelenléte, egy láthatatlan kéz érintése, vagy akár a beszélgetés egy rég halott ismerőssel – azok, akik szellemekkel történő találkozásokról számolnak be, sokféle különböző történetet mesélnek. Svájci kutatók most laboratóriumi körülmények között állították elő a „szellemészlelést”, és állítják, megfejtették a kísérteties titkot.
Szellem a laborban
A kutatók a vizsgálatokhoz egészséges embereket válogattak össze, akiknek a szemét bekötötték, és egy, az ujjukkal irányítható robotot a kezükben tartva összezavarták az érzékelésüket. Az önkéntesek így például elveszthették a térérzékelésüket, nem tudták többé megállapítani pontosan a saját helyüket a szobában.
Már az első alkalommal sikerült egy szellem jelenlétét szimulálni, vagyis az alanyok egy másik személy jelenlétéről számoltak be a szobában, a saját testük megnyilvánulásait valaki másénak tulajdonítva.
Volt olyan, aki például simogatást érzett a hátán, vagy egyszerűen csak biztos volt benne, hogy van még rajta kívül valaki a szobában.
Blanke a korábbi vizsgálataiban az úgynevezett testen kívüli élményt kutatta, valamint azt a jelenséget is vizsgálta, amikor valaki egy másik “kiadásban” látja önmagát, és akár beszélni is képes ehhez az alteregójához.
A mostani vizsgálat a vizuális észlelés nélkül járó, úgynevezett “jelenlét-érzékeléseket” kutatta, ami maga Blanke szerint is egy sokkal misztikusabb terület.
A mostani adatok azonban bizonyítékul szolgálhatnak arra, hogy a szellemészlelések csak a saját, összezavarodott tudatunk reakciói.
A Current Biology-ban megjelent tanulmány arról is beszámol, hogy a 12 önkéntes közül ketten annyira összezavarodtak az egyébként egyszerű kísérlet során, hogy kérték a vizsgálat felfüggesztését, mert nem érezték többé biztonságban magukat.