Az élet azután, hogy egy hosszú párkapcsolatnak vége lett

A legtöbben biztos azt tanácsolják, hogy ne hibáztasd magad, lépj túl azon, ami már elmúlt, és ENGEDD EL a dolgokat… Na, ez az, amiből szerintem nem lehet épülni. És bár elhiszem, hogy azok, akik ezt mondják neked, a lehető legjobb szándékkal teszik, szerintem mégis hasznosabb, ha inkább úgy állsz hozzá, hogy a világ összes ideje a tiéd, tehát pontosan addig érezheted magadat rosszul, és addig szomorkodhatsz, ameddig neked szükséged van rá.

Nyugodtan gondold végig, hogy mit rontottál el, mert ez a fejlődésed alapja – ha kell, játszd le magadban ezerszer az összes veszekedést. Hidd el, hogy eljön az a pont, amikor a végére érsz a végeláthatatlannak tűnő köröknek, és akkor abba fogod hagyni az agyalást. Ha fél év kell, hát annyi!

Pár hét (vagy hónap) önsajnálat (és/vagy önkínzás) után számodra is világos lesz, hogy valamin muszáj változtatnod a túlélésed érdekében – és egy idő után igényed is lesz rá, hogy picit mással foglalkozz a bánatodon kívül.

Ilyenkor érdemes a fókuszodat olyan dolgok felé irányítani, amik az agyadat és a testedet is lefoglalják. Most van itt a tökéletes pillanat, hogy átgondold a karrieredet, kipróbálj egy új hobbit vagy elmenj arra a spanyol tanfolyamra, amire ezer éve nem tudod rávenni magadat – igazából teljesen mindegy, mibe kezdesz, amíg leköt és segít kicsit pozitívabban állni az élethez. Emellett pedig mindenképpen kezdj el edzeni! A kitartásod is meglesz, amint megtalálod a hozzád legjobban passzoló mozgásformát – micsoda szerencse, hogy most épp van időd a kísérletezésre, nem?