Boldog nőnapot – magamnak!
Március 8-án este késszúrás-szerű fájdalmat éreztem. Volt már ilyen – gondoltam. A fájdalom azonban fájdalomcsillapító hatására sem múlt el. Éjfél körül már olyan erős volt a fájdalom a jobb alhasamban, hogy sem feküdni, sem ülni nem igazán tudtam. Boldog nőnapot – gondoltam! Nem akartam kórházba menni, de a fájdalom nem csillapodott. A férjem azt mondta, irány az ügyelet, ott meg tudják mondani, hogy szükséges-e kórházba mennünk. A helyi ügyeleten már kiszállni sem bírtam a kocsiból. Az ajtónál csengetni kellett, alig engedtek be.
A doktornő rám nézett, látta, hogy kiegyenesedni sem bírok. Valószínűleg vakbélgyulladás – mondta, majd belém nyomtak egy adag fájdalomcsillapító injekciót. Ennek hatására azonban szinte teljesen fájdalommentesen érkeztem meg a sürgősségire, ahol kicsit úgy néztek rám, mint a bolond nőre, aki kissé hipochonder. Közben én tudtam, hogy valami nem stimmel. Leültettek, várnom kellett. Először egy előkészítő helyiségbe kerültem, ahol egy fiatal orvos megmérte a vérnyomásom és vért vett tőlem. Közben poénkodott össze-vissza, én meg kicsit bután éreztem magam.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
