Túl sokat vársz magadtól … Pedig bizonyítékunk van rá, hogy remekül teljesítesz!

Biztosan neked is mondták már rokonok, ismerősök, hogy rögtön a suliból kikerülve sztármunkát kell találnod menő fizetésért, különben soha nem fogsz igazán jól keresni. A húszas éveid közepén azonban ennél két tényező is fontosabb: az egyik, hogy olyan helyen dolgozz, ahol sokat tanulhatsz a választott szakmában, és később felhasználhatod ezt a tapasztalatot máshol is, a másik pedig az, hogy ne utáld a munkádat minden porcikáddal.

Persze az egyik oltárán bizonyos ideig feláldozhatjuk a másikat: ha találsz egy olyan munkahelyet, ahol később könnyedén fellépdelhetsz a ranglétrán, de egyelőre csak kávét főzöl és fénymásolsz, akkor csináld, amíg bírod, vagy ha rábukkansz egy olyan munkára, ami alig fizet, de imádod csinálni, próbálj minél többet kihozni belőle! Előbb-utóbb jön majd a továbblépési lehetőség, vagy egy új ajánlat, nem fogsz örökké ott dolgozni, ahol elkezdted a karriered – sokszor nagyon lentről kell indulni, hogy magasra kapaszkodhass!

Közhely, de igaz: madarat tolláról, embert barátjáról… Sok helyen látjuk, hogy a fiatalok a húszas éveikben, esetleg a harmincasok elején akkora sleppel mászkálnak, hogy mi annyi embert még csak nem is ismerünk. Minden szórakozóhelyen lepacsiznak valakivel, és tuti ismerik az új menő hely tulaját, úgyhogy ingyen ihatjuk a trendi gőzölt kávét…

Az igazság az, hogy ez nem a nagy átlag életvitelét mutatja, a legtöbb fiatalnak korántsem ekkora a baráti társasága – és ez nem is baj. Gondolj csak bele: ha rendesen szeretnéd építgetni a karrieredet, és majd egyszer családot is szeretnél, lenne időd több száz emberrel beszélgetni, találkozni, bulizgatni? A networkinget hagyd meg annak, akinek ez a munkája része – ha marketinges vagy PR-os az ember, természetes, hogy sok mindenkit ismer.