Véleményem szerint két táborra lehet bontani a párkapcsolatban a hölgyeket. Férfiként ezt a témát csak ebből a szemszögből fogom vizsgálni, mert szerintem a férfiak nagy része, miközben elvárja a párjától, hogy ne nézegesse a pasikat, addig szabad kezet kér a hölgyek szemlélésére – tisztelet a kivételnek.
A hölgyek egy része engedélyt ad a „nézelődésre” mindaddig, amíg a párjuk otthon éli ki a vágyait. A másik tábor szerint a nézelődés egyáltalán nincs jó hatással kettejük kapcsolatára, ezért ha nézelődni akar a pasi, arra ott van ő.
Lehet, hogy mivel én is férfi vagyok, azt várnák tőlem, hogy az első tábort erősítsem, ma nem ez fog történni. Van akinél ezt olvasva a besorolásom azonnal a lábbeli kategóriájába kerül, de azt gondolom, ez a cikk éppen nekik fog egy másik szemszöget mutatni.
A majdnem húsz év alatt, amióta a szerelmemmel együtt vagyunk, több nehéz időszakot is sikerült átvészelnünk. Voltak anyagi és egészségügyi nehézségek is az életünkben. Ez idő alatt általában a gondok egymás után jöttek, ami nagyjából azt jelenti, hogy „ha jön, csőstül jön”. A nehéz időszakokban az ember mindig igyekszik valami kiengedési pontot találni, ahol lefújhatja a gőzt.
Amikor kívülről jön a probléma, egymásba kapaszkodunk, szorosabb az ölelés. A lekapcsolást megtaláljuk egymásban, az élet sivatagos szakaszaiban a társunk válik oázissá számunkra.
De mi van olyankor, amikor a családon belül van probléma, és nem tudunk egymásban vigaszt találni? Tegyük fel egy egészségügyi probléma miatt lehetetlenné válik a szexuális élet (lehet ez egy veszélyeztetett terhesség, petefészek probléma, egy mióma, vagy akár egy fertőzés is).
Az élet általában a nehézségeket egyszerre osztja, és akkor az olyan ember, akinek megszokott az étlap nézegetése, nem hagyja abba a nézegetést, és csak fokozza az éhségét a szokásával. Nagyjából olyan reflex alakul ki az emberben, mint egy diétázónál, aki a pizzához mindig kólát is kíván, mert egész életében ezt sulykolták bele a reklámok, és alapszokásává épült be. Csakhogy most nincs kóla.
Az agykutatók mára azt is kiderítették, hogy a filmekben megjelenő képeket az agyunk ugyanúgy dolgozza fel, mint a valóságot, ugyanazt a kémiai reakciót okozza, mintha tényleg megtörténne – lefordítva, ha megtetszik nekünk valaki, már a látványától elindul a kémia, amiből aztán bármi lehet.
Mi van, ha az élet úgy hozza, hogy két ilyen „éhes” találkozik? Ott áll a férfi, van egy lehetősége, otthon pedig a felesége, akinél nincsen lehetősége, és némi tépelődés után megteszi. Megcsalás, árulás, hazugságok következnek, amik egy családot tesznek tönkre. Nagyrészt csak azok a férfiak tévelyednek így el, akiknek szabad volt a nézelődés, és a kísértést nem kísértésként élték meg, hanem lehetőségként.
A szerelmünk, a társunk ennél többet érdemel. A „vakságot nem esküdtem” típusú megjegyzések tehát akármennyire is ártatlannak tűnnek, valójában nagyon veszélyes folyamatot indíthatnak el. Nézelődés helyett inkább irányítsuk figyelmünket arra, aki a legfontosabb számunkra, jóban és rosszban egyaránt.