Ki ne járt volna már úgy, hogy egyik reggel felébredt, és nem találta túl előnyösnek a róla az előző esti buliban készült képeket? Sokszor elegánsnak érezzük magunkat az éjszakai szórakozás alatt, aztán lehet, hogy később egyik-másik képet viszontlátva bánjuk is, hogy elkészült rólunk, de a bulit ritkán. Hiszen mindannyiunknak jár, hogy néha a barátainkkal ünnepeljünk, táncoljunk, és legalább pár órára elfelejtsük a gondjainkat, különösen a koronavírus megterhelő időszaka és a világban zajló számos negatív esemény fényében. De tényleg megengedheti ezt magának egy olyan befolyásos személy is, mint a finn miniszterelnök, Sanna Marin?
Nem mindegy, hogy egy nőről vagy egy férfiról van szó?
Az utóbbi hónapok eseményei azt mutatják, hogy talán mégsem mindenki engedheti meg magának, hogy egy buliban szórakozzon. Történt ugyanis – ahogyan arról a nagy sajtóvisszhangnak köszönhetően valószínűleg már te is hallottál – hogy a harmincas éveiben járó politikusnak, Sanna Marinnak, aki történetesen Finnország miniszterelnöke, egy jól sikerült buli után rengeteget kellett magyarázkodnia.
Pusztán azért, mert önfeledten táncolt és énekelt a barátaival az éjszakában. Egyébként semmi valóban súlyos és megbotránkoztató dolgot nem tett. Gondoljunk csak bele, vajon egy hasonlóan befolyás férfi esetében is ekkora ügy lett volna az egészből?
Nos, a Sanna Marinról jó ideje folytatott vita azt mutatja, hogy amikor a befolyásos nők és férfiak magánéletéről van szó, kettős mérce érvényesül.
Sanna Marinnak „bizonyítania kellett” az igazát
Te hogyan reagálnál arra, ha meglátnál egy videót egy ismert és befolyásos, a munkáját becsületesen végző 36 éves nőről, aki épp a barátaival bulizik egy zártkörű rendezvényen? Talán te is azt mondanád, „hadd táncoljon csak”. Hiszen ezzel önmagában még semmi rosszat nem tesz. Azonban egy ilyen nő politikai ellenfelei és a kritikusai számára az erről készült videó hatalmas ajándék, ahogy azt mostanra már tudjuk.
Úgy vélték ugyanis, hogy a válság idején a miniszterelnöknek a kormányzásra kell összpontosítania, nem pedig arra, hogy partizzon. Mivel pedig egyesek úgy hallották, hogy a „kokain” szó is elhangzott a videó hátterében, az egyik képviselő azonnal azt javasolta neki, hogy végeztessen el egy drogtesztet. Olyanok is voltak, akik a lemondását is követelték. Sanna Marin tehát abba a helyzetbe került, hogy igazolnia kellett magát ahhoz, hogy világossá tegye, nem követett el semmi törvénytelent.
Könnyek között kért bocsánatot valamiért, amiért nem tartozik felelősséggel senkinek: azért a magánéletében tett dologért, amivel semmi rosszat nem tett.
Már a kezdetektől hangsúlyozta, hogy nem szedett be semmilyen drogot, ezért nincs gondja a vizsgálattal. Azt azonban elismerte, hogy alkoholt is ittak azon a partin. De a róla folyó vita azóta sem állt meg. Úgy tűnik, szerte a világon rengetegen őt támogatják, és sokan ezt Instagramon a #SolidaritywithSanna hashtaggel ki is fejezik. Közben pedig azt gondolhatnánk, hogy az ilyen esetekben teljesen normális, hogy folyton meg kell védeniük magukat a nőknek, de egyre többen hívják fel a figyelemet arra is, hogy eleve az ilyen mértékű vádaskodás sincs rendjén.
Mi a tanulság?
Az elmúlt évek történései arra engednek következtetni, hogy valahányszor egy nő valamilyen váratlannak tűnő dolgot tesz, azt nagyobb figyelem övezi, és még ha ő az ország legbefolyásosabb nője, akkor is férfiaknak kell magyarázkodnia, hogyan igazolja magát. Eleve annak sem kellene számítania, hogy egy férfi vagy egy nő kéri számon, hiszen ennek meg sem kellene történnie. Mert nem számít, hogy Sanna Marin a szabadidejében bulikon táncol vagy pulcsikat horgol: egyik sem mond sokat a szakmai kompetenciájáról.
Amik viszont beszédesek, azok a munkája során véghez vitt tettei: mert ő egy igazi úttörő, Finnország történetének legfiatalabb miniszterelnöke. Sőt, amikor 2019-ben megválasztották, a világ legfiatalabb kormányfője volt.
Miután miniszterelnök lett, Finnország olyasmit tett, ami sokáig elképzelhetetlen volt: kérelmet nyújtott be annak érdekében, hogy NATO-tag lehessen. Mindezek ellenére az a tény, hogy a politikusokat a magánéletük vagy a megjelenésük miatt nem tartják alkalmasnak a munkájuk elvégzésére, nem újdonság, de a kettős mérce talán jóval többször érvényesül, mint szabadna.
Ha ugyanis egy hasonlóan befolyásos férfit látnak mondjuk sörös korsóval a kezében – ami már nem egyszer megtörtént – soha senki nem mondaná, hogy emiatt méltatlanná válik a feladatai ellátására. Egy fiatal nőt viszont még mindig rengeteg kritika ér azért, ha a szabadidejében fiatal nőként viselkedik.