A félelem átalakítja az értékrendedet
Kutatások igazolták, hogy azok az emberek, akik igaznak érezték magukra az olyan állításokat, mint például „Ahogy öregszem, egyre kisebb az esélyem arra, hogy találjak valakit magam mellé”, vagy „Attól tartok, számomra már túl késő, hogy megtaláljam életem szerelmét”, azok hajlamosak voltak az értékrendjüket is átalakítani. A tényt, hogy kapcsolatban legyenek, előbbre sorolták az általános boldogságnál, vagy más magánéleti sikereknél.
Ezzel szemben például online társkeresőkön azokat a profilokat, amelyek arra utaltak, hogy az illető sikeres a magánéletében, imádja azt, amit csinál, és olyasvalakit keres maga mellé, aki ezt tiszteletben tartja, a megkérdezettek általában sokkal vonzóbbnak tartották.
A szingliségnek is vannak előnyei
Van, aki tényleg szeret egyedül lenni, más egy kapcsolatban képzeli el önmagát boldogan. Mindenkinek önmagának kell eldöntenie, mit szeretne az élettől, de az vitathatatlan, hogy a legtöbbünk életében van olyan szakasz, amikor egyedülállók vagyunk, és ennek igenis vannak előnyei.
Ha egyedül kell megoldanod a feladatokat, az növeli a kreativitásodat és az önbizalmadat, arról nem is beszélve, hogy ha nincs senki, akivel meg kell osztanod a döntéseidet, nagyobb szabadságot kapsz az önkifejezés terén, könnyebben találod meg önmagadat.
Van, ami megéri a kockázatot
Természetesen senki nem tudja garantálni, hogy ha kilépsz egy működő, de nem kölcsönös lángoláson alapuló kapcsolatból, megtalálod önmagadat, helyre teszed a karrieredet és szingliként is boldog leszel, akkor majd biztosan rád talál a nagy szerelem is.
Azonban, ha valami, akkor az igaz szerelem lehetősége megéri annak a kockázatát, hogy talán nem jön el. Ha benne maradsz egy rossz kapcsolatban, akkor esélyt sem adsz arra, hogy megtaláld.
A megalkuvás nem szerelem
Az igaz szerelem nem jelenti azt, hogy egy tetőtől talpig tökéletes partnert találsz, hiszen valószínűleg te sem vagy az, de ha az ember szerelmes, akkor egy alacsony vagy kissé rendetlen társ is boldoggá tudja tenni. Pszichológusok azonban felhívják a figyelmet arra, hogy a megalkuvás nem azonos az elfogadással: van, aki látja a partnere hiányosságait, de úgy érzi, a pozitív tulajdonságok túlsúlyban vannak, ezért megtanul együtt élni azokkal.
Azonban az, aki szerelmes, az összképet látja, és a rengeteg jó mellett jelentéktelennek tartja a negatív dolgokat. Ettől persze nem fogod tényleg magasabbnak látni a párodat, de a termetét nem hiányosságnak, hanem jelentéktelen részletnek fogod majd fel.
Csak a kezdet nehéz
Különösen egy hosszú kapcsolatból szemlélve a szingli élet és az újrakezdés persze nehéznek, sokszor ijesztőnek mutat.
Tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy akiben már régóta érik az elhatározás, az ha végül megteszi a végső lépést, sokkal boldogabbnak, felszabadultabbnak fogja érezni magát, mint a látszólagos biztonságot nyújtó kapcsolatban.
A rossz kapcsolat csökkenti az önértékelést
Egy nem kielégítő kapcsolatban hajlamosak vagyunk elhinni, hogy csak ennyit érdemlünk, csak ennyit tudtunk szerezni magunknak.
Ez azonban egészségtelen következményekhez vezet: csökkenti az önbizalmat, aláássa a kezdeményező készségedet, és ez például a karrieredben, vagy önmagad megtalálásában is visszavet.
Jobb békében elválni
A csendes megalkuvás, amikor mindkét fél csak a biztonság vagy a megszokás miatt marad a kapcsolatban, lassú méreg. Ilyenkor minden nehézségért hajlamos lehetsz a párodat okolni, még ha ezt talán önmagad előtt sem ismered be.
Egyre inkább úgy érezheted, hogy ő az oka a problémáknak, nélküle könnyebben boldogulnál, közben egyre frusztráltabbá tesz, hogy mégsem lépsz ki a kapcsolatból. Ez súlyos konfliktusokhoz, haraghoz, akár gyűlölethez is vezethet, és lehet, hogy a dolog vége mindenképpen szakítás lesz. Akkor már mindenképpen jobb még a bajok előtt, békében elválni, és tisztelettel, szeretettel emlékezni a másikra.